Majd akkor

Nyaralok,
Nyaralok és rá gondolok…
Parton zúg, odalenn a tenger,
Körülöttem sok ráérő ember
Sétál, vásárol,
Illatokat szimatol,
(enni kéne valamit,
Valamit mi bódít,
Magára nem haragít,
Gyomrot, szájat, nyelvet,
Valamit, mi csak itt,
Istenek földjén,
Égieknek termett)
Itt ülök egy padon,
Messzire száll, halk sóhajom.
Mi ez, honvágy?
Hiányzik az otthoni ágy
Lágy melege?
Hiányzik a Fertő tájék hűvös szele?
Párnám, dunyhám, bő takaróm?
Miért van, hogy ezt akarom?

Nem ez az ok,
Más a titok,
Más van, amit nem mondhatok.
Nem árulom mi az álmom,
Nem mondom el, hogy kívánom.
Papír kérlek, maradj csendben,
Tollal néki nem üzentem.

Majd ha az ég, kékre derül,
Majd ha árnyra öröm vetül.
Majd ha a szív tudja dolgát,
Ha úrnak hívjak majd a szolgát,
Majd csak akkor…

Elárulom majd az álmom,
Elárulom mit kívántam…

Majd akkor,
Attól a naptól,
A pihenés, pihenés,
A tenger, tenger,
És a boldogság
Felhőtlen türkizkék nap.
Várom hogy jöjjön, a szép virradat…

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/118509
Pieris.hu - interaktív művészeti portál