B. Huszta Irén
Talán
Mostanában csöndesek az esték,
Az éjszakai ég sem sötétkék,
Röpdösnek fönn parányi fénylepkék -
S kikeletről dalolnak a fecskék.
Nyugalmasan peregnek az órák,
Mint a pókok hálójukat fonják,
Rám szövik a percek az elmúlás
Éppen csak látható ráncruháját.
Elballagtak bús és boldog évek,
Elhallgatott szívemben az ének,
Lelkembe is barázdákat véstek,
Lenyomatuk kihűlten is éget.
Másztam hegyet, s ereszkedtem völgybe,
Sebződtem is olykor-olykor tőle,
És nagyon megtanultam belőle
Nem vágyni sem hátra, sem előre.
Színpompába öltözött a tavasz,
Erdők, mezők, kertek virágzanak,
Fecskepár csivog az eresz alatt,
Nefelejcsen pillangók játszanak.
Odakint zsong az élettől minden,
Fáradt vér araszol lassan itt benn,
Minthogyha mindegy lenne - testemben -
Van-e kedve élni az életnek.
Mégis, hogy e szépségeket nézem,
Mozdul bennem valami új, érzem...
Talán öröm, talán vágy, talán szem,
Melyen át "igen" lesz bennem a "nem"
Mostanában csöndesek az esték,
Az éjszakai ég sem sötétkék,
Röpdösnek fönn parányi fénylepkék -
S kikeletről dalolnak a fecskék.
Nyugalmasan peregnek az órák,
Mint a pókok hálójukat fonják,
Rám szövik a percek az elmúlás
Éppen csak látható ráncruháját.
Elballagtak bús és boldog évek,
Elhallgatott szívemben az ének,
Lelkembe is barázdákat véstek,
Lenyomatuk kihűlten is éget.
Másztam hegyet, s ereszkedtem völgybe,
Sebződtem is olykor-olykor tőle,
És nagyon megtanultam belőle
Nem vágyni sem hátra, sem előre.
Színpompába öltözött a tavasz,
Erdők, mezők, kertek virágzanak,
Fecskepár csivog az eresz alatt,
Nefelejcsen pillangók játszanak.
Odakint zsong az élettől minden,
Fáradt vér araszol lassan itt benn,
Minthogyha mindegy lenne - testemben -
Van-e kedve élni az életnek.
Mégis, hogy e szépségeket nézem,
Mozdul bennem valami új, érzem...
Talán öröm, talán vágy, talán szem,
Melyen át "igen" lesz bennem a "nem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése