Túl hosszú és túl rövid
Sugallattal szövődő képeket vetítek,
Ösztönös kényszerrel.
Alázatot próbálok, egekből merítek,
Fuldokló sikerrel.
Menthetetlennek érzem most magam,
Tagadhatatlanul fásulok el.
Mi az ok?
Túl sok, vagy túl kevés vagyok.
Pedig burokba kerültem és
Otthonomba, mégis feszít
A semmi átlátszó illata.
Nap és Hold keze is álomba ringat olykor,
Menekítés képpen.
Régi szívek dobbanása dobbantja szívem,
Maradjon életben.
Hullámként vagyok csak a jelenben,
Az idő nem a keresztmetszetem.
Mi az ok?
Túl közel, vagy túl távol vagyok.
Pedig bele ragadtam ebbe a
Világba, mégis feszít
A kitörés mardosó vágya.
Czéh Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése