Hááát! ez van.

 

 Lehet, hogy nem látom Őt minden nap, lehet, hogy nem találkozom vele minden nap, de az emléke akkor is bennem él. Ugyan úgy szeretem Őt, mint előtte, vagy talán jobban. Az érzelmek csak felerősödnek bennem, akaratom ellenére is. Nem tudok vele mit kezdeni, mert elfelejteni nem tudom. Hogyan is tudnám? És talán, ha mégis tudnám, akkor se akarom.  Nem akarom kiverni a fejemből, nem tudok és nem is akarok másra gondolni. Csak Ő rá. 

Én már csak ilyen vagyok :-)

az az...

Homok Attila
Azok az érzések, amik csak jönnek

Azok az érzések, amik csak jönnek.
Azok a percek, amik csak mennek.

Válaszút elé állsz, te vagy én?
Ki megy a végtelen felé?

Én mennék, de inkább veled maradok.
Te mennél, de lehet, el is mész.

Az az érzés, amit a karjaid megadhatnak.
Az a merengés, amiért érdemes várni.

Az a félelem, hogy egyszer elmész.
Leírhatatlan, nincs mit mondhatni.

Fájdalmas lenne, ha itt hagynál,
Mert a végtelen előtt engem csak a halál vár.

Száz év múlva, vajon, büszke lesz rám valaki?
Valaki, aki azt mondja, éltem? Vajon, lesz valaki?

Minden esetre egy biztos, ha te vagy a végtelen,
Akkor csakis Te, Csak Te. Lehet, csak egy tükröt tartok.

De azt tükrözi, nem mondhatom, hogy csak az enyém vagy.
De azt mondhatom, Te vagy az, aki kell nekem.

Szánalom-e, vagy sem, érted peregnek a percek.
Érted vésem papírra ezen szavakat.

És kikiáltom a neved, hogy én rád büszke vagyok.
Persze magamra is, de rád jobban.

Tünemény, csodálat, mámor jellemzi a mindennapjaimat,
Amit te töltesz ki, veled teljes, nélküled csak fél lennék.

A másik fél, mindig kell, hiszen így kerek az élet.
Az élet iskolája azt tanítja, élj valakiért, élj valamiért.

Én érted akarok élni, veled akarok remélni, veled megyek a végtelenbe.

2013. október 3.

találkozó :-)

Fiatalságunk évei messze szálltak, de tegnap azonban olyanok voltunk és úgy emlékeztünk mintha csak tegnap lett volna.
Úgy nevettünk, derültünk, olykor bosszankodtunk egy egy feltörő esemény kapcsán mint akkor 40- 50 évvel ezelőtt.
Fantasztikus volt látni az ismerős arcokat. És persze a barátokat akik közé 50 évvel ezelőtt megilletődött gyerekként óvatosan és félénken léptem be a Ferencváros régi fa lelátója alatti atléták öltözőjébe. Pedig előtte egy másik folyosón lévő öltözőben már nem keveset időztem.  Akkor még eszembe sem jutott hogy
Olimpiát is megjárt és a sportot szerető fantasztikus baráti társaság tagja lehetek.
Hazafelé a vonaton egy volt sport társammal barátommal utaztam. A vonaton utaztak a korábban befejeződött Újpest mérkőzés szurkolói.
Ledöbbentünk mennyire másak voltunk mi régen, pedig ha valaki fanatikus volt a sport iránt vagy az egyesülete iránt, mi aztán azok voltunk,nekünk mégsem jutott eszünkbe hogy törjünk zúzzunk netán a másik egyesület szurkolóit pocskondiázzuk.

Mi akkoriban inkább arra törekedtünk - eh mit törekedtünk, valahogy jött magától hogy más egyesületek sportolóival szurkolóival
jó viszonyban voltunk.
Persze nem igazán erre szerettem volna kitérni írásomban. Sokkal inkább arra,  jó volt látni hogy egyesületre tekintet nélkül jöttek el volt sport társak barátok még hazánkon túlról is.

Sajnos a létszám lassan csökken hiszen nemrég veszítettünk el egy sport társat - barátot.Ő már
Új csapatot erősít az égiek közt!
Nyugodjék békében!

Nekem még az is megadatik ilyenkor hogy olyan régi sport társsal  találkozom akivel nem csak a sport kötött össze hanem a munkánk, szakmánk is.
Ennek kapcsán hogy megtalálták a kapcsolat felvétel lehetőségét idén május 1-én részt veszek az ötvösök találkozóján. Eszünkbe jutott milyen volt a munka befejezése után egy egy kollégával átvonulni a Fradi pályára, edzésre mások sanda  vagy nem ritkán buzdító szavakkal kísért tekintetétől kísérve.
Jó volt emlékezni az utazásainkra, edző táborozásokra az ott átélt kalandokra. A téli felkészülések után amikor túl voltunk a kemény de hangulatos kondi termi edzés, szabadság hegyi esőbenhóbanfagyban futás és a Rudas fürdőben Popi bácsi gyúrásán,  mennyire vártuk az első idény nyitó mezei futó versenyeket Csepelen a Szabad kikötőben vagy később a Lóverseny pályán.

Szóval szép nap volt! Soha jobbat! :-)
Köszönet a szervezőknek akik minden évben a tavasz és az ősz első péntekén megszervezik a találkozót!

Jó volt veletek! :-)

Vannak olyan....

„Vannak olyan napok, amikor azt hisszük, senkinek sem vagyunk fontosak, eleresztett a világ. És hajlamosak vagyunk akkor mi is elereszteni magunkat.”
Kornis Mihály

A kedvenc könyvemből

„..., akkor majd közelebb kerülsz... persze hogy ha akarsz, és keresed és várod... valami olyan felismeréshez, ami nagyon, nagyon sokat jelent majd neked. Többek között rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat. És ez nem nevelés. Ez történelem. Ez költészet.”
J.D. Salinger – Zabhegyező

Egy lépés...

„Egy lépés menti meg az embert. Azután mégegy. A lépés mindig ugyanaz, de a lényeg, hogy megtedd.”
Antoine de Saint-Exupery

A pillanat...

„A fénykép maga az a pillanat, amikor megnyomod a gombot. És ez a pillanat soha nem tér vissza.”
Rene Burri

Ő is várta a tavaszt! :-)

Imádom amikor ilyen sokszínű a kert. :-)

„Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt, saját magáról. Ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot.”
Rónay György

Fényima a veleméri templomban

https://www.youtube.com/watch?v=ZCBVJZfXkZg&feature=relmfu

Április, április,

 Tóth Árpád


ÁPRILIS


Április, április, bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, - a föld akkor kapja
A langyos csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled...

Április, április, - bolondok hónapja!
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.


Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék, új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.

hmm...

Vagy mégse? :-)

A nők...

A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.

Jókai Mór

Erdő szélén.

Néhány évvel ezelőtti árvíz után ez maradt az útból. :-(

Csizmadia Tamás
Erdő szélén

Hol káosz, s rend találkozik,
Sík mező, s zöld erdő
Lágy szellőben ringatózik.
Őzek szaladnak az árral
Térdig érő búzában,
Alkonyat felé vágtatva.

Majd ha a fák felé fülelsz,
Madarak kórusa,
Zenéje szép, ha figyelsz.
Nyisd ki füled és hallhatod,
Miként suhognak a fák,
S hallhatsz egy csendes dallamot.

És ha csak a csendet észleled,
Nyisd ki szívedet,
S a legszebb dalt élvezheted.
E dal az élet, s nyugalom,
Békéd megleled,
Hisz itt nincs semmilyen hatalom.

Lemenőben már a sárga ördög,
Színe vérre vált,
S vörös égről a kék szín lepörög.
Álmosodik kalász, levél, szél,
Alszik minden,
Hisz leszállt a csillagos éj.

A kedvenc fám ezt is túlélte!

Ha.....

Bebizonyosodott, hogy semmi sem történik ok nélkül, hogy valójában vannak dolgok, amiket már jó előre eltervezett valami, téged meg csak elvezet az útig, ha pedig hallgatsz rá, és mész, akkor bizony jön egy újabb lecke. Egy újabb jutalom, egy olyan boldogság, amilyet még sohasem tapasztaltál meg.

 Oravecz Nóra

életünk...

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter

tavaszra várva...

Akármerre veted e temérdek mindenségben tekinteteidet, mindenfelől egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugárzanak feléd. A legmesszebb s legközelebb, legnagyobb és legparányibb alakban, egyenként és egyetemleg, lehetetlen célra sietést és célra jutást, származatban és enyészetben örök fenntartási rendszert nem látnod.

Kölcsey Ferenc

 Szegény virágtartóm már három éve üresen. Idén ezen változtatok. :-)

A rettenet téli szürkeség után végre színesedik az udvar. :-)

Balta kutyánk áldásos tevékenységének következménye hogy a kecskerágó nagyon nehezen kap lábra! Valószínű ennek következménye hogy idén még nem látom a szellőrózsáimat előbújni! :-(

Némi ráhatással remélem sikerült a blökit leszoktatnom arról hogy a virágokra feküdjön. .-)

Mielőtt még valaki trehánysággal vádolna - a varrógép alkatrész nevelő és leszoktató célzattal került a növények közé! :-D

 Gulyás Éva
Tavaszra várva

Ahogy telnek-múlnak az évek,
egyre jobban várom a tavaszt.
Amikor a természet éled,
valami a tornácon maraszt.

Érezni a friss fű illatát,
amint a lágy harmattól nedves,
élvezni a pacsirta dalát,
ha párjának dalol: jöj, kedves!

A tücsök is víg nótába kezd,
valahol közelben hegedül,
míg várom, hogy leszálljon az est,
így sosem leszek már egyedül.

A Vénusz felbukkan az égen,
majd a vándornak utat mutat,
hogyha az Alföldön eltéved,
az Esthajnal új utat kutat.

Mint ezernyi szentjánosbogár,
gyúlnak az égbolton a fények,
ahogy rájuk néz a holdsugár,
a csillagpázsiton elréved.

Míg az est hangjait hallgatom,
az éji pillangó itt terem,
így a tavaszt már nem álmodom,
az időt többé nem sürgetem.