A fényt látom csak,

Szemeid Bűvöletében

Bűnös vágyam, ha egyszer testet ölt
elnémuló lelkem csak egy verset költ
mert, láthatom, jön felém a végzet
 boszorkányos  szépség, kész igézet.

Bűnbe húz le éjfekete szeme fénye
Haja megtört fényt szór,
édes csókot, s átkot nyelve.

Nem menekülhetek el többé soha
ha szemet vetett rám, én állok oda
ezután, ahová az úrnőm mondja.
Már nem bújhatok el többé ő előle
Egyre közelebb húz, vonz a bűvkörébe
 S csak zuhanok, mint vesztébe a lepke.

A fényt látom csak, melynek nincsen szíve,
a lángot már nem, melynek nincsen lelke.
A tűz csak elveszejt, és ha egyszer vége,
késő lesz már, hisz elkárhoztam én örökre!

Nyárády Károly