2014. augusztus 11., hétfő

a remény...






.. és reménykedem, hogy egy nap begyógyulnak majd a sebek, a legmélyebbek is - de el ne tűnjenek. Sok sebet hordozok, de ez annak a következménye, hogy olyan pillanatokat éltem át, melyek soha nem történtek volna meg, ha -akkor és ott- nem merészkedek túl a határaimon. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, hiszen mind én vagyok, én és a múltam, így ott kell lenniük! Fájdalmas, de egyben szépséges emlékeket hordozó hegek.. nélkülük üres lennék.


Nincsenek megjegyzések: