Ha én gondolatban

    Ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje?

·          Az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít.

·          Nem tudod megakadályozni, hogy a másik visszatükrözze a gondolataidat.

·          Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.

·          A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést.

·          A legrosszabb dolog, ami valaha történt és történhet, az egy megvizsgálatlan gondolat.

·          Onnan tudhatod, hogy valakinek igaza van, hogy védekezésbe mész át (pl. de szócska).

·          A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem.

·          Nem helyesről és helytelenről, jóról és rosszról van szó, hanem a valóságról.

·          Ha nem ártod magad mások dolgába, csodás lehetőségek nyílnak meg előtted.

·          Sztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.

·          Azzal a gondolattal foglalkozz, amelynek a legnagyobb az érzelmi töltése.

·          Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel.

·          Mindennek és mindenkinek van feladata. A saját életfeladatod saját magad vagy.

·          Mindig a vetített képet igyekszünk javítgatni, ahelyett, hogy megtisztítanánk a vetítőt.

·          Jelenben élni: mindig igenelni azt, ami éppen van.

·          Nem te csinálod a gondolkodást, egyszerűen megtörténik veled.

·          A gondolataid pillanatról-pillanatra teremtik a személyiségedet.

·          Az összes közül a legbensőségesebb kapcsolatod a gondolkodásodhoz fűz.

·          Vagy elhiszed, amit gondolsz, vagy megkérdőjelezed; más választásod nincs. Az utóbbi révén szeretetteljes emberré válsz.

·         A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni.

·          A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával.

·          Az emberek nem egymáshoz ragaszkodnak, hanem a hiteikhez.

·          Az elmét csak az „igen” vagy a „nem” válasz elégíti ki, ez jelenti számára az igazságot, és folyton ennek az igazolásával foglalkozik.

·          Ki lennél a gondolat nélkül, hogy mindenképpen benyomást kell tenned?

·     Őszintének lenni pofonegyszerű, ha nem félsz attól, hogy ez által elveszítesz valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja; általa beleszeretsz abba, ami van.

·          A szeretet sosem megy sehová belőlünk, csak elveszítjük a vele való kapcsolatot.

·          A nyitott és félelemmentes elme hamar megtalálja az alternatívákat.

·          Az igazságot nem szeretjük hallani, mert általában ellentmond annak, amit hiszünk. Az elme feladata, hogy elmeneküljön a kérdések elől, és bebizonyítsa, hogy a vélekedéseink igazak.

·          Ha búcsút mondasz régi terveidnek, az elméd azon nyomban megtelik új lehetőségekkel.

·          Az igazság/valóság nem tisztel semmiféle spirituális elképzelést (pl. szeretned kell a másik embert).

·          Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.

·          Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, ami bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.

·          Alázat: újra és újra rájövök, milyen fontosnak gondoltam magam, holott egyáltalán nem vagyok fontos.

·          A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek is szeretnie kellene téged.

·          A gondolataid választanak el a valóság és a szeretet érzékelésétől.

·          Senki nem bánthat engem, ez ugyanis az én dolgom (és a gondolataimmal teszem).

·          Amikor szembeszállsz a valósággal, vesztesz – de csak mindig.

·          A személyiség nem szeret, mindig akar valamit.

·     Ha imádkoznék, az ilyen lenne: „Istenem, ments meg attól, hogy mások szeretetére, elfogadására vagy nagyrabecsülésére vágyjak. Ámen.”

·          Én vagyok a saját szenvedéseim elkövetője – de csak az összesé.

·       Bármit, amit egy tanártól szeretnél megtudni, kérdezd meg magadtól. Ha valóban tudni szeretnéd az igazságot, akkor, amit magadban találsz, pont meg fogja válaszolni a kérdésedet.

·          Nem a Te feladatod, hogy szeress engem – ez az én feladatom.

·          A számodra lehető legjobb tanár az az ember, akivel együtt élsz. Figyelsz (rá)?

·          Nem én engedem el az elképzeléseimet – elfogadással megvizsgálom őket, aztán ők hagynak el engem.

·          A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.