Kívülről csak a csend és nyugalom.

 Persze odabent két napig kalapács hangja, egy nap csiszológép zúgása és két nap kompresszor zaja hallik.

Ma délutánra  már csak összerakás, mint a motorház, akkumulátorház ajtók majd némi retusálás és ajtó kilincsek átfestése

 És ma délutánra már majdnem kész. :-)

Nincs olyan,
Hogy jelentéktelen munka.
Ezért szükségszerűen mindent
Szívünk szeretetével
És életünk tiszteletével
Kell tennünk.

Sri Chinmoy

Ismét kisvasút.

Persze fogalmam nincs meddig. Három mozdonyt és egy kocsit kell  "szebbé" varázsolni.

Mit mondjak. Szégyen hogy milyen állapotban van a jármű park. Utoljára majd három éve végeztem javításokat némi felújítást hogy valahogy kinézzen a jármű park. Amikor megnéztem mi is vár rám hát a víz kivert. De minek panaszkodjak, változás aligha. Teszem a dolgom mert ez is valami hogy felkértek erre a feladatra. Pedig ha belegondolok látva mi mindent kellene megcsinálni, szinte egész évben volna munka akár két ember számára is. Csak tudnám hova lett- lesz az évi állami támogatás. Bele bonyolódtak egy új útvonal létre hozásába. Ráfordítottak úgy 1 milliárd forintot. Volna néhány kérdésem az illetékes elvtársakhoz. :-(

na de nézzük az első mozdonyt amit a napokban kezdem el javítani, szépíteni.

Igazán nem volt nagy baja. Csak néhány tonna vasúti sin zúdult az elejére.  Így aztán volt mit kalapálni.

Ma reggel a napsütés már megszépítette egy cseppet.

 Délutánra már a felső fülke rész már egész jól nézett ki.

Ez a két mozdony vár a sorára. Jövő héten az egyikre sor kerül.

Az első még csak.... de a második szörnyű állapotban van.

  A látvány siralmas de remélem jó egy hét múlva valami szépet varázsolok belőle.

“A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.” (Oscar Wilde)

Sem emlék,sem varázslat

Radnóti Miklós: Sem emlék,sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyűléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevés szavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

Te és a világ...

WASS ALBERT: TE ÉS A VILÁG...
Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.
Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.
Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.
Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot,
amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.
Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.

Wass Albert

A farm és ...

Jöttem láttam, győztem. :-)

 

Jaj anya ne rohanj már annyira. :-)

A fenébe de magas. :-)

Szárnyalunk.

Reményik Sándor : Csendes csodák


    
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Múló idő II.

"A kép hallgat, az emlék mesél,

Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,

Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,

Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,

S TALÁN VAGYOK......!"

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)

Múló idő.

Kinek kinek...

Egy kép a múltból :-)

Ki hinné, ötven éve.

Hárman a Pénzverdéből...

Az ifjú brigád! :-D

Egy asztalnál, és hogy ne csak a munkában legyünk egy helyen.

A sport is össze tartott minket.

Mindhárman a Ferencvárosban.  :-)

Dsida Jenő

Merre száll?   

 

Madár zeng s villan az égen

fut árnya sötéten a réten

fent tűzben két lila szárny ég

lent hamuszürke az árnyék



Röghöz tapad életem - ó jaj

szállni be bús örök óhaj

örök de örökre hiába

embernek földön fut a lába



Valahol fent két lila szárny ég

rohanok mord és hideg árnyék

botladozom magam összesebezve

messzire messzire - messze



Ó merre száll az a langy dal

az a fényes mennyei angyal?

kinek lila szárnya ragyog

kinek én csak az árnya vagyok

Ezért aztán...

Sohase mondd, hogy MAJD...
általában nincs "majd".
Van a MOST,
és ezen felül...
vannak elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott nekünk.
Létünk, formánk múlandó.
Vajon holnap létezünk-e még?
Nem biztos.
Ezért aztán mindig a pillanatnak kell élnünk,
a pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, hogy szeretlek...
ezért ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni,
ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni,
ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit azokkal töltök, akiket szeretek, megáll.
Órák telnek el, s azon kapom magam,
olyan boldog vagyok, hogy azt gondoltam, csupán néhány perc volt.
A szeretteinkkel töltött idő valóságos sziget.
Nincsen majd...
MOST van,
vagy az elszalasztott és gyötrő pillanatok

Igen most!

Hosszú idő után végre két nap munka nélkül. Persze nem teljesen örömteli. Mert miért is lenne az ha az ember kénytelen orvoshoz menni! Abból is az egyik fogorvos! Nem azt mondom hogy rossz élményeim vannak, de ki nem állhatom ha a számban turkálnak pláne ha még össze vissza szurkálnak. Na de túl vagyok 

mindkettőn. 

Aztán jött az örömtelibb nap. Mert már karácsony után megígértem egy drága jó barátomnak és volt munka társamnak hogy megyek meglátogatom őt. Annál is inkább mert ez a drága jó ember immáron 95 éves is elmúlt. Tegnap reggel  alig vártam hogy indulhassak és aztán ahogy közelebb kerültem úgy tolultak az agyamba az emlékek. Tizenöt évet töltöttünk el egy  műteremben és számtalan érdekes, különleges és szebbnél szebb  munka került ki a kezünk alól. Nagyon szerettem vele dolgozni és szerettem mert kiváló szakember és JÓ ember volt a szó igazi értelmében. És én pokolian sokat tanultam tőle.

Na de megérkeztem a házhoz és nyomtam a kaputelefont. Kíváncsian lestem hogy vajon mit szól hogy egyszer csak ott állok előtte. Kaputelefonban csak annyit hallottam hogy a felesége azt mondja "Áron, Téged keresnek"  Már az meglepett hogy ő jött kaput nyitni!  és aztán az az arc!!!  :-)  Én meg persze elkezdtem könnyezni. Igaz,  bár beszélni beszéltünk telefonon, de találkozni 3 éve nem találkoztunk.

Meglepett? - azt hiszem igen! Mert hogy valaki 95 évesen ilyen szellemi frissességnek örvendjen, az hihetetlen. És úgy beszélte a latin nyelvet mind aki világ életében ezt beszélte volna. Mert hogy mesélt és mesélt és persze aztán meséltetett engem is.

Azért sikerült nekem is meglepnem őt azzal hogy olyan dolgokat említettem meg neki amikre ő már nem is emlékezett.

Itt fenn középen, Ő!

Itt lenn meg egy emlékezetes munkánk.

Mond valakinek az valamit hogy KGYV.

Vagyis Kohászati gyárépítő vállalat. És az hogy 30 tonnás ívkemence?

Mert hogy valamikor ez az ország ilyet, ilyeneket is gyártott.

Minden ami újnak számított annak készítettük a modelljét.  Közel 100 modellt készítettünk ahogy nagyjából 

utána számoltunk.

Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy egészségben  és humorát megtartva láthattam őt és találkozhattunk. nyolc órát beszélgettünk. Fenemód kevés volt. De majd folytatjuk. :-)

A jó isten adja hogy még sokat találkozzak vele és beszélgessünk.

Végül is eltelt ez a két nap telítődve sok szép emlékkel és most újra munka. s ez annyira jó.


Mindenkinek Kellemes húsvéti Ünnepeket kívánok!

Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

Dsida Jenő

A Semmi álma



Elszenderült a Semmi

És azt álmodta, hogy Valami lett,

S az a Valami - én vagyok!



És azt álmodta, hogy a messzeségben

Előttem egy szent Cél ragyog,

Egy ismeretlen Cél,

Amely felé megyek, megyek...



És jönnek szembe utasok

És kérdeznek: honnan jössz?

És felelek rá: nem tudom!

És kérdeznek: hová mégy?

És felelek rá: nem tudom!



Lopódzva jő az Alkony, -

Lilába olvadnak a zöld mezők

És szürkébe a kék hegyek,

És én fáradtan, csüggedt fővel

Megyek, megyek!... -


- - - - - - - - - - - - - - - - -

Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

 

Pillanatok II.

Nem annyira rajongok a macskákért, főleg ha még lakásban tartják. Én az ilyen cicókat csípem amelyik vadon él és az embereket minimum 50 méterre elkerülik. A farmon ahol teszek veszek az első naptól feltűnt ez a cicó. Szinte az egész mintegy 70 hektárnyi területet bejárta nap mint nap. Mindig kerülve a velem vagy az éjjeli őrökkel való találkozást. Eleinte a farm bejáratához a kerítésen kívülre tettem neki kaját. Csak távolról sikerült meglesnem hogy milyen óvatosan közelíti meg az ennivalót. Miközben folyamatosan azt láttam nap közben hogy folyton vadászik. És láttam nem is sikertelenül.Több mint egy hónap után elértem nála azt hogy végre mintegy 8-10 méterről lefotózhassam. És mint a kép mutatja nem úgy néz ki hogy menekülni akarna. Végre már azt is elértem hogy bejön a telepre be bújik a tuják alá és megvárja hogy az edényébe kaját , időnként tejet téve végig nézhessem ahogy eszik. Mindezek ellenére ha felé lépek akkor bizony elfordul és néha vissza nézve eltávozik. Talán a távolság tartás hozza ki az emberből hogy úgy szeretném megsimogatni de erre alig hiszem hogy sor kerülhet. Persze én már ennek is őrülök hogy ilyen közel engedett magához.

 Ő meg Vital a főnök. De Margit nélkül egy lépést sem. :-)

Most épp napozik, Margitot  lefoglalta a szomszéd karámban lévő mének.

 És a két újszülött kis Láma Az egyik két hetes a másik egy hetes. Anyjuk nélkül egy lépést sem. :-)

Köszöntlek, kedves szép március! Ibolya szagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

Gárdonyi Géza

Ennyi ibolyát még életemben nem láttam. :-) Hektárnyi területen....

Kár hogy ilyen apró pici kis virág. Távolabbról alig lehet észre venni.

Pillanatok...

Te szakállas emberfia, hagynál már nyugodtan ebédelni! :-)

 Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Lucius Annaeus Seneca

 Az új vendég! Még szinte gyerek hiszen csak két éves.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

Várnai Zseni

 És íme az új kis jövevény. a két héttel ezelőtt született csikó már ott toporog. Végre meg jött a várva várt játszótárs! Igaz még remegő lábakkal, rácsodálkozva a környezetre de máris menni kell az anyu után. :-)
És persze az eső csak esett mit sem törődve szegény újszülöttel. Jó - tudom ezek az állatok szokva vannak a zord körülményekhez. De én akkor is sajnáltam őt hogy megszáradni nem volt ideje.
Végre ma már szikrázó napsütésben szaladgálhatott.

Az eső csillogó, óezüst függönnyé sűrűsödött. A bokrok illatoztak. Erősen és hálásan párállott a föld. (...) Az éjszaka létezett csupán, az hullatta esőjét a csillagokból, titokzatosan és termékenyítően ostromolta a kőváros fasorait és ligeteit, virágok milliói tárták felé színpompás szemérmüket, hogy magukba fogadják, ágak várták kitárt karokkal, a víz pedig benyomult a földbe, hogy ott majd fekete péppé keveredve egyesüljön a rá váró gyökerek millióival; az eső, az éjszaka, a természet, a növekedés, minden-minden létezett, és fittyet hányt pusztulásnak, halálnak, gonosztevőknek, hamis szenteknek, győzelemnek vagy vereségnek, ők voltak csak; mint évről évre, mindöröktől fogva, és ezen az éjszakán végre részévé lehetett mindennek ő is, felpattant a burok, tagjait nyújtóztatta az élet, az áhított és áldott élet!

Erich Maria Remarque

Szép napom volt! Pedig tegnap amikor elindultam otthonról szakadt a hó. Mire leértem a Ganádi partra már szakadt az eső.