Nem annyira rajongok a macskákért, főleg ha még lakásban tartják. Én az ilyen cicókat csípem amelyik vadon él és az embereket minimum 50 méterre elkerülik. A farmon ahol teszek veszek az első naptól feltűnt ez a cicó. Szinte az egész mintegy 70 hektárnyi területet bejárta nap mint nap. Mindig kerülve a velem vagy az éjjeli őrökkel való találkozást. Eleinte a farm bejáratához a kerítésen kívülre tettem neki kaját. Csak távolról sikerült meglesnem hogy milyen óvatosan közelíti meg az ennivalót. Miközben folyamatosan azt láttam nap közben hogy folyton vadászik. És láttam nem is sikertelenül.Több mint egy hónap után elértem nála azt hogy végre mintegy 8-10 méterről lefotózhassam. És mint a kép mutatja nem úgy néz ki hogy menekülni akarna. Végre már azt is elértem hogy bejön a telepre be bújik a tuják alá és megvárja hogy az edényébe kaját , időnként tejet téve végig nézhessem ahogy eszik. Mindezek ellenére ha felé lépek akkor bizony elfordul és néha vissza nézve eltávozik. Talán a távolság tartás hozza ki az emberből hogy úgy szeretném megsimogatni de erre alig hiszem hogy sor kerülhet. Persze én már ennek is őrülök hogy ilyen közel engedett magához.
Ő meg Vital a főnök. De Margit nélkül egy lépést sem. :-)
Most épp napozik, Margitot lefoglalta a szomszéd karámban lévő mének.
És a két újszülött kis Láma Az egyik két hetes a másik egy hetes. Anyjuk nélkül egy lépést sem. :-)
Ennyi ibolyát még életemben nem láttam. :-) Hektárnyi területen....
Kár hogy ilyen apró pici kis virág. Távolabbról alig lehet észre venni.
5 megjegyzés:
Milyen szép fehér cicó. :-) ha kitartó vagy, egyszer a simi is összejöhet.
Ez tényleg cicus, akit vágyik az ember megsimizni :)
Van ám láma szaporulat :) Aranyosak!
Pipulka. Reménykedem hogy még ebben az életben sikerül.
Katici. Még jön a többi is. :-)
Hófehérke vagy eleve az erdőben született, vagy nagyon rossz tapasztalatai vannak az emberekről. Egy hasonló esetről tudok: félig elhagyott présházban születtek kiscicák. Lehetetlenség volt megszelídíteni őket...És lassan el is tünedeztek. Hogy hová, sosem fogom megtudni... Azt hiszem, a macska nem igényli annyira az ember közelségét, mint egy kutya. De azért csak próbálkozz, csodák mindig történnek. Amúgy nagyon szép cica.
Ibolya meg idén tényleg annyi van, erre mifelénk is, hogy kaszálni lehetne.
Három kilométerre van a legközelebbi lakott terület. Fogalmunk nincs hogy került ide! De már több mint egy éve látjuk és pár hónapja próbálkozunk vele. És tudjuk hol tölti az éjszakáit ha nem vadászik.
Nagyon tudom értékelni az önálló életét. És ahogy elnézem nem szorul ránk se de gondolom a hasát azt szereti ezért mindent amit kiteszünk azt megeszi. Szerintem olyan életet él mint egy vadmacska. Azt sajnálom hogy az egyik őr kutyája ki nem állhatja, ezért a hét bizonyos napjain csak távolról láthatjuk. Odvas keltikével és ibolyával van tele a környék. :-)
Megjegyzés küldése