2015. június 24., szerda

Mi is?




 Gámentzy Eduárd: Legyél te!

Legyél te sóhaj...
S én vigasz...!
Vagy görcsbe rándult... torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz...

Legyél te mosoly,
Én a könny...!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, ... hogy elveszítselek!

Legyél te gyertya...
Én a tűz...!
kit olthatatlan vágya űz...
Két végén égő... szörnyű... tánc
- Kegytelen... gyönyörű románc...







2015. június 23., kedd

Kavarog létünk....




 M.Laurens

A SEMMI SZÉLÉN



Kavarog létünk a semmi szélén,

világunk inog, amerre elhalad.

Lelkünk vacog test és irha híján,

dobhártyánk pattog nyomása alatt.

Puszta penész sarjad fénytelen,

s testünk emléke is megszakad,

a sötétség ura is téved olykor,

váratlan átlép feletted: hallgatag.







2015. június 22., hétfő

Félünk szeretni




Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.


Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!


Müller Péter


 
Rodin, az örök kedvenc.







2015. június 21., vasárnap

Az anyját!!!






Menekülve rohan a csiga az erdőből.
Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy! Itt az NAV, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a gyerekeknek is.Gondolhatod!
Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd.
Találkoznak a gólyával.
Megszólítja a ravaszdit:
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az NAV az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Gondolhatod!
A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan rákezdi:
- Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs.
Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó is, szóra sem érdemes.
Mire a csiga loholás közben visszaszól:
- Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön - miből?!!?


 :-)

Az ember már csak ilyen.








Az ember védtelen, ha szeret. Ha egyszer már megsebezte magát a másik emberrel, ott örökre dolga van.

2015. június 20., szombat

Utálom amikor




Utálom amikor a "sors" el vesz valamit ami az embernek fontos. És fogalmad nincs miért vette el. Csak állsz és nézel mint a hülye gyerek!.
"Talán észrevétlenül elkölti az ember azt az isteni kincset, melyet végzete valamikor rábízott."
Márai Sándor
Az ember mindig keresi az okát az életében történő rossz dolgoknak. Néha azonban semmi  oka nincs.
 "A sors mindig megtanítja az embernek azt, amit tudnia kell, még ha addig nincs is tudatában annak, hogy szüksége volt a leckére, amíg az orra alá nem dugják."
J. R. Ward
"Az egyik ember cselekedete megváltoztathatja a másik sorsát. A hirtelen hozott döntések többet nyomnak a latban, mint az átgondolt cselekedetek. És csak akkor értjük meg tetteink valódi súlyát, amikor már késő."
A. Gyjakov
 



2015. június 19., péntek

Ezért születünk hát,







Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?
Mi itt a csalódás, hol itten az álom,
Vajh innen-e, avagy túl a határon?

Vajda János



Senki sem róhatja fel nekünk





Ne légy túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos; ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy megfelelő vagy.

Tuti gimi c. film


A legtöbb ember megjátssza magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét.

Nicholas Sparks


Ahhoz, hogy az ember önmaga lehessen, bátorságra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy azt mondja férjének, feleségének, szüleinek, családjának, hogy nagyon szeretlek benneteket, de nekem saját életem és sorsom van, amit meg kell élnem. Ott vagytok a szívemben, de engedjetek szabadon döntenem, és közben ne ítéljetek.

Tisch Ferenc


Senki sem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk.

Hioszi Tatiosz



2015. június 18., csütörtök

Mint már annyiszor.




Az ígéretekről.


Sokszor megígérnek az emberek egymásnak ezt-azt. Sőt, maguknak is tesznek fogadalmakat. Én is sokszor ígértem már meg olyasmit, amit nem tartottam be. Gyengeség. Abban a pillanatban valóban úgy gondoltam, hogy meg fogom tenni az illetőnek, amit kért. De aztán...  Utána is csak ígéret maradt.
Találkoztam egy hölggyel, aki az ígéretet szent dolognak tartotta. Ha ő megfogadott valamit, azt meg is csinálta.(vagy nem) Olyan volt, mint egy kisgyerek, akinek ha mondtak valamit, szentírásnak vette. Bár tudta azt is, hogy nem mindenki olyan, mint ő, emiatt nagyon rosszul esett neki bármilyen apróság, amit az illető nem tartott be. Holott megígérte.
Azóta én is próbálkozom azzal, hogy amit megígérek, azt be is tartom. Úgy gondolom, hogy jó úton járok e fogadalom megvalósításához.
Azonban eddig csak tettekről írtam:
- Megígérem, hogy holnap felhívlak.
- Megígérem, hogy rendet teszek a polcon.
- Megígérem, hogy veszek neked kiflit.

De mi a helyzet az érzelmekkel?
- Csak téged foglak szeretni egész hátralévő életemben.
- Mindig szeretni foglak.
- Sose hagylak cserben.
- Sosem felejtelek el, mindig szakítok rád időt...
- Sosem csaplak be.
Nos. Az én tapasztalatom, hogy minél többet hangoztatja ezt egy ember, annál kevésbé szavahihető
 Eddig elhittem ezeket a mondatokat, de most már tudom, hogy ezek csak a kimondott pillanatban érvényesek: abban a másodpercben tényleg el is hiszi az ember, amit sose/mindig/csak...
(magamat kivéve. Mert én még ma is hiszem - Én igen!)

Megint kaptam egy ígéretet. De tudom, hogy az is csak akkor és ott volt örök érvényű. Nem haragszom, tudomásul veszem, hogy az élet az ilyen. Bármi is történjen, sosem áll meg. És mindig új kalandokat tartogat akkor, amikor nem is számít rá az ember.
De én már nem számítok semmire.
Meg adtam magam a gondolatnak hogy biztos ennyit érdemlek.




2015. június 16., kedd

Pereg a film


Elmondani valamit, ami szép volt, ami elmúlt s amit eltettünk magunknak későbbre, a hosszú őszre, melegítő tavasznak, világító emlékezésnek.



 A mezei futóversenyek kezdetén.


 Téli tornatermi edzések.

Mindenféle emléknek megvan a maga jelentősége az életünkben. Nemritkán többet tanulunk a nehézségekből, mint a gondtalanságból.




 Közben még a suli is! :-) Jó kis osztály volt! Vannak  akikről nem tudunk. Vannak akik már nincsenek közöttünk. De vannak akikkel az éves találkozókon ma is ott ülünk egy asztalnál. És ez annyira jó! :-)




Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.





Bármilyen kedvesek a régi emlékek, azért nem kezdünk el újra játszani,
nem vesszük elő a kis emberkéket, hogy újra benépesítsék a házikót.






És mindezek után itt van a jövő. Mintha magamat látnám mindkettőben! :-))

Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.









Ő aztán tudja mitől döglik a légy! :-D


"Rettenet!"
:-D






Van aki



 



2015. június 15., hétfő

Haverok, fanta, buli :-D



Már ha jól írtam e rövid kis szlogent!
Hát bizony ez is régen volt!
Ahogy elnézem a gyerekeim - igencsak  több mint harminc évvel ezelőtti esemény!
De pokolian jó volt! :-D




Álarcosbál! Jelmezes buli! Nem akármilyen. 
Szóval ez nem simán csak olyan beöltözős buli volt, hanem olyan ahol a jelmezhez illő 
rövid kis történet lejátszása is szükségeltetett sőt kötelező volt. Itt  a képen a doki szerepében valami méretes csirke boncolást adtam elő. Bocsi de a történetre már nem emlékszem. Hiába - vénülök! A műtős asszisztensnek már törlő kendőre volt szüksége annyira szakadt a nevetéstől.

Sok érdekes képpel és emlékkel lettem gazdagabb a héten egy költöztetés kapcsán. 
Érdekes volt oda nyúlni valahová ahol 25 év után ugyan azt találod amit valamikor ott hagytál.
A 22 év minden nyoma jelen volt. Hogy ez jó vagy sem..még nem igazán fogtam fel. Elmúlt!
Viszont most két napja csak lapozgatom a régi képeket. Csomó minden vissza került hozzám.
igaz valamikor sok mindenről lemondtam. Most viszont furcsa volt azt hallani "Vidd, hiszen a tied!"
Hm. Úgy hogy egy darabig tetszik vagy sem... emlékezem! Ami persze nem jelenti azt hogy a jelen  vagy az elmúlt évek feledésbe merültek - sőt!




2015. június 14., vasárnap

23 év.






Alig negyven kilométerre Budapesttől, a Dunán lefelé hajózva csodálatos látvány tárul a nézelődők szeme elé. Egy több mint két kilométer hosszú, sással és náddal szegélyezett sziget, mely körül a stégek hirdetik csak a civilizáció jelenlétét, s melyet csak csónakkal lehet megközelíteni. A monda szerint valamikor ez a természeti képződmény Mátyás király (1440-1490) vadászterülete volt, és mikor a király itt haladt el a bárkájával, elragadtatottan így kiáltott fel: „Ez egy angyali hely!”. Így kapta a történet szerint az akkor még érintetlen terület az Angyalisziget elnevezést.

Az idő múlása a szigetre is rányomta bélyegét; az 50-es évek végén elkezdték felparcellázni, és ma már megközelítőleg ötszáz víkendház található az egykori vadászterületen. Természetesen ez az építkezés nem mindig jelentett rosszat; az első házak megépülése után az Angyalisziget még jobban felvirágzott. Az emberek igyekeztek vigyázni a természetvédelmi területre: például egészen a 90-es évek elejéig éjszaka, valamint délután 2 és 4 között nem lehetett semmiféle motorral működő vagy hangos gépet használni, nehogy az emberek megzavarják egymást vagy a hely faunáját. Ezen kívül kultúrnövényekkel ültették be saját telkeiket az első házépítők. És ne felejtsem reggel hat óra után lehetett motorcsónakkal közlekedni. Leírhatatlan volt a csend és nyugalom :-) amikor hajnalban felkeltem és kinéztem a tükörsima vízre.




Minden bizonnyal ez a hozzáállás eredményezte a felvirágzást; a víz közelségét igénylő állatok és növények populációja megnövekedett. Elszaporodtak a szárcsák, búvárvöcskök, vízicsibék, hattyúk, dankasirályok, vadkacsák, békák, vízisiklók, vízi pockok, vidrák, teknősbékák.; a szárazföldön pedig főként a rágcsálók, például a balkáni vándorpatkány,a  földikutya, a vakond és a mezei pocok. A költöző madarak is előszeretettel választották otthonukul, így gyakran lehetett zöld küllőket, fülemüléket, kakukkokat, légykapókat és más, több mint 15 féle madárfajt megfigyelni természetes élőhelyükön. Ez a gazdag élővilág inspirálhatta "Az utolsó pákász" című film készítőit, hogy a madarak és halak által kedvelt, a sziget északi részén található lagúnát válasszák a forgatás helyszínéül.

Ennek a csodálatos természetvédelmi területnek a mikroklímája is különleges. Tavasszal, amikor országszerte fagyok vannak, a Duna enyhítő hatására itt a szigeten 2-3 fokkal melegebb van. A virágzó gyümölcsfák ezért nem fagynak meg. Télen pedig a befagyott Duna jegére esett hó helyenként megolvad, jelezve, hogy a mélyben hőforrások fakadnak.
23 évet töltöttem itt el minden év márciusától egész az októberi telepítésekig. A hatvanas években horgász paradicsom volt. Soha nem feledem amikor egy az apósomék emeleti lakásában készült 6,5 méteres csónakot a második emeleti lakás ablakán leeresztve elszállítottuk Soroksárra ahol vízre tettük és leveztünk vele Ráckevére. Volt év amikor a fogási naplómban 500 kiló felett volt a fogott halak súlya. Itt fogtam életem legnagyobb harcsáját (47kg), nyurga pontyát (11,60 kg). Apró gyerekekként a gyerekeim itt tanultak meg úszni. Soha nem kellett félnem hogy nem tudják hol a határ. Ma is imádják a vizet! Bár Livius fiam habzsolja az élvezeteket! Imád hegyet mászni, túrázni és szenvedélyes horgász.
Külön varázsa volt a szigetnek hogy ha megérkeztem a ráckevei oldalra akkor onnan csak csónakkal tudtuk megközelíteni a szigeten lévő tanyánkat. De ugyan kijár csónakkal piacra? Nos én hétvégeken szombat reggel szépen elcsónakáztam a Ráckevei piacra amely a Ráckevei hídnál a part mellett volt.
Csodálatos volt ahogy a kora reggeli szellő simogatta az ember arcát a tova sikló csónakban.








Kincseket leltem! :-)


Milyen jó volt hazajönni!  Ha másért nem hát a gyerekeim miatt és azért hogy ( pihenjek?! hehe, jó vicc :-)) a nagy rendrakásban előkerült néhány kincs. Hm..
Emlékezhettem drága jó anyósomra. Aki anyám helyett anyám volt! Még akkor is amikor más szemszögéből nézve talán meg se érdemeltem!


Mielőtt megkérdezném hogy vajon mit láttok a képen, elárulom! :-)


Ezüst tok, szétnyitható fésű! :-) Mára már több mint száz éves!


Ötven év után került elő ez a kép!

Drága jó edzőnk Kalovits Pista bácsi, Szabadkay Ferenc a Fradi akkori atléta szakosztályának vezetője és jó magam egy ünnepségen a régi fradi "Fa" székházban!
:-)





2015. június 13., szombat

Nem lehet elkerülni, amit a






Nem lehet elkerülni, amit a Sors megtörténtté akar tenni.
Hiába találsz mindenféle kifogást, a "Rendező" úgy fogja alakítani az életedet, hogy ott legyél, ahol lenned kell, találkozz azzal, akivel találkoznod kell. Pontosan akkor, amikor itt van az ideje. Egy nappal sem korábban, vagy későbben.
Gondolkozz nyugodtan, hogyan kerüld ki az eseményeket.
Nem fog menni.
Persze lehet, hogy nem tudatosan teszed ezt, egyszerűen a tudatalattid nem akar szembenézni számos dologgal, fájdalommal.
Nem fogsz szeretni érte, tudom, de a rossz hírem az, hogy szembe kell nézned vele.
Esetleg elromlik az autód, mikor éppen sietsz valahová.
Vagy lekésed a vonatot, amivel utazni szeretnél.
Megbetegszel egy fontos találkozó előtt.
Leöntöd magad kávéval, mert később kell odaérned valahová.
Ezernyi apró jelet küldhet az Univerzum, és lehet, hogy először nem érted majd, mérges leszel, dühöngeni fogsz.
Aztán egyszer csak rádöbbensz: minden pillanat meg volt tervezve.
Mint egy színdarabban.
A történet mindig ugyanaz, esetleg néha egy kicsit lehet improvizálni.
Apró csodák történnek.
Nap, mint nap.
Este majd ülj le egy percre, és gondold át a történteket. Mert jelentősége van minden pillanatnak.
/ Lukács Tünde /