2015. június 16., kedd

Pereg a film


Elmondani valamit, ami szép volt, ami elmúlt s amit eltettünk magunknak későbbre, a hosszú őszre, melegítő tavasznak, világító emlékezésnek.



 A mezei futóversenyek kezdetén.


 Téli tornatermi edzések.

Mindenféle emléknek megvan a maga jelentősége az életünkben. Nemritkán többet tanulunk a nehézségekből, mint a gondtalanságból.




 Közben még a suli is! :-) Jó kis osztály volt! Vannak  akikről nem tudunk. Vannak akik már nincsenek közöttünk. De vannak akikkel az éves találkozókon ma is ott ülünk egy asztalnál. És ez annyira jó! :-)




Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.





Bármilyen kedvesek a régi emlékek, azért nem kezdünk el újra játszani,
nem vesszük elő a kis emberkéket, hogy újra benépesítsék a házikót.






És mindezek után itt van a jövő. Mintha magamat látnám mindkettőben! :-))

Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.









Ő aztán tudja mitől döglik a légy! :-D


"Rettenet!"
:-D






2 megjegyzés:

pipulka írta...

Az első kép, hát az nagyon helyes. :-)

N.R. írta...


:-D