2015. június 14., vasárnap

23 év.






Alig negyven kilométerre Budapesttől, a Dunán lefelé hajózva csodálatos látvány tárul a nézelődők szeme elé. Egy több mint két kilométer hosszú, sással és náddal szegélyezett sziget, mely körül a stégek hirdetik csak a civilizáció jelenlétét, s melyet csak csónakkal lehet megközelíteni. A monda szerint valamikor ez a természeti képződmény Mátyás király (1440-1490) vadászterülete volt, és mikor a király itt haladt el a bárkájával, elragadtatottan így kiáltott fel: „Ez egy angyali hely!”. Így kapta a történet szerint az akkor még érintetlen terület az Angyalisziget elnevezést.

Az idő múlása a szigetre is rányomta bélyegét; az 50-es évek végén elkezdték felparcellázni, és ma már megközelítőleg ötszáz víkendház található az egykori vadászterületen. Természetesen ez az építkezés nem mindig jelentett rosszat; az első házak megépülése után az Angyalisziget még jobban felvirágzott. Az emberek igyekeztek vigyázni a természetvédelmi területre: például egészen a 90-es évek elejéig éjszaka, valamint délután 2 és 4 között nem lehetett semmiféle motorral működő vagy hangos gépet használni, nehogy az emberek megzavarják egymást vagy a hely faunáját. Ezen kívül kultúrnövényekkel ültették be saját telkeiket az első házépítők. És ne felejtsem reggel hat óra után lehetett motorcsónakkal közlekedni. Leírhatatlan volt a csend és nyugalom :-) amikor hajnalban felkeltem és kinéztem a tükörsima vízre.




Minden bizonnyal ez a hozzáállás eredményezte a felvirágzást; a víz közelségét igénylő állatok és növények populációja megnövekedett. Elszaporodtak a szárcsák, búvárvöcskök, vízicsibék, hattyúk, dankasirályok, vadkacsák, békák, vízisiklók, vízi pockok, vidrák, teknősbékák.; a szárazföldön pedig főként a rágcsálók, például a balkáni vándorpatkány,a  földikutya, a vakond és a mezei pocok. A költöző madarak is előszeretettel választották otthonukul, így gyakran lehetett zöld küllőket, fülemüléket, kakukkokat, légykapókat és más, több mint 15 féle madárfajt megfigyelni természetes élőhelyükön. Ez a gazdag élővilág inspirálhatta "Az utolsó pákász" című film készítőit, hogy a madarak és halak által kedvelt, a sziget északi részén található lagúnát válasszák a forgatás helyszínéül.

Ennek a csodálatos természetvédelmi területnek a mikroklímája is különleges. Tavasszal, amikor országszerte fagyok vannak, a Duna enyhítő hatására itt a szigeten 2-3 fokkal melegebb van. A virágzó gyümölcsfák ezért nem fagynak meg. Télen pedig a befagyott Duna jegére esett hó helyenként megolvad, jelezve, hogy a mélyben hőforrások fakadnak.
23 évet töltöttem itt el minden év márciusától egész az októberi telepítésekig. A hatvanas években horgász paradicsom volt. Soha nem feledem amikor egy az apósomék emeleti lakásában készült 6,5 méteres csónakot a második emeleti lakás ablakán leeresztve elszállítottuk Soroksárra ahol vízre tettük és leveztünk vele Ráckevére. Volt év amikor a fogási naplómban 500 kiló felett volt a fogott halak súlya. Itt fogtam életem legnagyobb harcsáját (47kg), nyurga pontyát (11,60 kg). Apró gyerekekként a gyerekeim itt tanultak meg úszni. Soha nem kellett félnem hogy nem tudják hol a határ. Ma is imádják a vizet! Bár Livius fiam habzsolja az élvezeteket! Imád hegyet mászni, túrázni és szenvedélyes horgász.
Külön varázsa volt a szigetnek hogy ha megérkeztem a ráckevei oldalra akkor onnan csak csónakkal tudtuk megközelíteni a szigeten lévő tanyánkat. De ugyan kijár csónakkal piacra? Nos én hétvégeken szombat reggel szépen elcsónakáztam a Ráckevei piacra amely a Ráckevei hídnál a part mellett volt.
Csodálatos volt ahogy a kora reggeli szellő simogatta az ember arcát a tova sikló csónakban.








4 megjegyzés:

pipulka írta...

Ez rendkívül hangulatos hely lehet. Vagy csak volt?

N.R. írta...

Én már húsz éve nem jártam ott! :-( De akkor még az volt! Egy kis csoda sziget(világ)! :-) Ma került elő ez a kép rólam. Tiszta véletlen.

Katici írta...

S a képről micsoda emlékek jutnak az ember eszébe... De jó!!!
Mondjuk én félnék csónakkal piaccal menni (nem tudok úszni), de hát az lenne meglepetés, ha pont ettől nem félnék :)

N.R. írta...


Nem azt mondtam hogy úszni kell! :-D
Igencsak nehéz feladat egy csónakkal felborulni :-D
Meg aztán mire jó egy mentő mellény!!
Én szerettem a csónakból horgászni pedig egy saját egy a gyerekeim keresztszüleinek és egy az egyesület stégje állt bármikor a rendelkezésemre. De csónakból pecázni az egy különös élmény. A nagy harcsám 2 km húzott és jó néhányszor megforgatott a csónakkal mire némi segítséggel, kézzel és a vágóhorog segítségével kiemeltem. :-)
Ez úgy két órás küzdelem volt. :-) És Ráckeve nagyon sok szép élményt adott nekem.