Ezt már egyszer ..?

Azt hiszem. Persze lehet egy másik blogban.

 Az ember ebben a korban már néha felejt. (mea culpa)

Az a baj hogy soha nem azt, amit kéne amúgy.

De hát így jártam. Szóval az írás nem tudom kitől van. 

De ettől még igaz minden szava és nagyon a magaménak érzem.

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret.
A közönynek nincsenek idegvégződései.
Semmi közöm a másikhoz - és akkor nem is fáj.
De ha megszeretem, a lelkem érzékennyé válik,  s az egész lényem
mintha megtelne vérrel, érzékeny, eleven hússal és összeérő meztelen idegekkel.
Ameddig nem szeretek valakit, csak magamnak fájok.
De ha megszeretem, ő is fáj nekem, és hiánya mégjobban fáj.
Ha szeretek valakit, mindent kettősen, sőt néha százszorosan érzek,
mert az ő fájdalma még jobban fáj nekem, mint az enyém.
Nagy bölcsek sohasem azt tanították, hogy menekülj a fájdalomtól,
és kerüld a szenvedéseket.
Hanem azt, hogy éld át bátran, ha már benne vagy -
mert életed termékeny talaja mindkét tapasztalás -,
a lényeg nem az élmény elfojtása vagy legyőzése, hanem megváltása.
Ha valami jól fáj - gazdagabbá tesz.
Fájdalmas megrendülés nélkül nincs felébredés.
Ebben születik minden jóság, bölcsesség, harmónia.
Az igazi szeretet is.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.
Ha már nem fáj: nem is szeretjük.

Müller Péter

Na most egyeseknek vagyis ketteseknek lehet derülni. 

Francba,  ilyenkor mindig a Hofi mondása jut az eszembe. 

"Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek igen, az öltözzön már fel!"