Édes dolog a barátság...

Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...

Percy Bysshe Shelley

Tudom, most aki olvas az néz hogy mi a bánatot gondol vagy akar ez a pasi. Mi köze a barátságnak néhány groteszk szoborhoz, vízköpőhöz. Nos elárulom igazából semmi! Hacsak annyi nem, hogy miközben nézegettem keresgéltem a tengernyi hosszú idő után előkerült régi képek közt, tele voltam  a délutáni "kényeztető balzsam" simogatásának érzésével. :-)  Amint az esti hazaérkezésem után előszedtem a régi képeim, hozzá fogtam keresgélni. Egy barátom, volt kollégám eszembe juttatta hogy valamikor én is jártam Párizsba. Nem is egyszer nem is keveset! Sőt! - De talán mégse eleget! Azt kell mondjam, miközben válogattam a képeket mely közül nagyon sok még be sincs szkennelve. (Egy lusta disznyó vagyok hiszen van szkennerem!) :-D  Jó volt turkálni és eldönteni hogy milyen képeket tegyek ma ide a blogba. Persze a választás nem volt nagyon nehéz hiszen az ötlet jött ahogy megláttam egy barátomat a Notre Dame környékén sétálgatni. Sőt - de erről majd máskor.

  Szóval jól esett ez a vasárnapi kiruccanás,  és az az egy (kettő) baráti ölelés. :-) Túra "társunk"baráti fogadtatása... :-D Egy élmény volt!

A finom sárga barackos sütemény (bakker! de finom volt!) már csak ráadás volt. :-D

Na de jöjjenek a képek.

A Notre Dame tornyaiba 402 lépcsőn lehet feljutni, ahol a vízköpő szörnyek mellől élvezhetjük a párizsi panorámát. Bár tériszonyom van de ma is bevállalnám hogy felmásszak odáig. Ahogy be vállaltam sok mást is ez alkalommal. :-)

 A vízköpők és a groteszk figurák, amik a párizsi Notre Dame-on élnek talán a legismertebbek a világon. Amikor épült a székesegyház még nem volt rajta egyetlen vízköpő sem. A 19.-században  foglalták el mai helyüket.