Amikor elegem van a napomból, mert hogy egész nap a betonon térdelek és rakom a lapokat.
Ilyenkor ha haza érek eszembe jut hogy valami hiányzik az életemből. mindig van mit csinálnom itthon is. Pedig sokszor hat óra után érek haza hót koszosan fáradtan. De még így fáradtan is jól esik pótolni a hiányokat amiket szinte naponta felfedezek.
Plasztilin és kő. Szinte kínálta magát a kő egy erdőjárás alkalmával hogy milyen jó is lesz ehhez a kis alig 13 centis figurához. Melynek az eredetije "szőrén szálán elbújt valahová"!
És persze jól esik olvasgatni, képeket nézegetni és nosztalgiázni a régi Pénzverős képeim közt!
ilyen asztalnál és pontosan így ültünk és dolgoztunk mi ötvösök. :-)
Nyolc fős asztalok voltak. Ez speciel a szelencések asztala volt.
Atya világ! Nem rég került a kezembe ez a fotó és az első vizsga munkám!!
Egy negyven centi átmérőjű lemezből készült gyümölcs tál!
Te jó ég! Ilyet is csináltam. :-D
Belegondoltam! Hihetetlen miket csináltam az életem folyamán.
Talán ez volt a legszebb benne hogy mindig azt csinálhattam amit szerettem és mindig volt lehetőség előttem a választásra. Az már egy más dolog hogy "mertem" :-) változtatni. Sajna egyszer elkéstem! :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése