A mezei futóversenyek kezdetén.
Téli tornatermi edzések.
Közben még a suli is! :-) Jó kis osztály volt! Vannak akikről nem tudunk. Vannak akik már nincsenek közöttünk. De vannak akikkel az éves találkozókon ma is ott ülünk egy asztalnál. És ez annyira jó! :-)
Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.
Bármilyen
kedvesek a régi emlékek, azért nem kezdünk el újra játszani,
nem vesszük elő a kis emberkéket, hogy újra benépesítsék a házikót.
nem vesszük elő a kis emberkéket, hogy újra benépesítsék a házikót.
És mindezek után itt van a jövő. Mintha magamat látnám mindkettőben! :-))
Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
Ő aztán tudja mitől döglik a légy! :-D
"Rettenet!"
:-D
2 megjegyzés:
Az első kép, hát az nagyon helyes. :-)
:-D
Megjegyzés küldése