Csoóri Sándor: Nekem most elég, hogy süt a Nap
Nekem most elég, hogy süt a Nap...
A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok.
Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl
a mozdulatlan hegyekig látok.
Tökéletes a messzeség és a magasság,
mint a tenger vagy mint egy viharzó női test;
szemem vonzáskörében itt remegnek
s bizonytalanságukkal boldogítanak.
Nekem most elég, hogy süt a Nap...
Látom az elhagyott folyókat, keresik egymást;
látom az arcod a délutáni álom tenyerében
s a babafejű rózsák körmenetét körülötted.
Nem akarok semmire emlékezni,
csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.
Fejet hajtok jövendő létem előtt,
mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.
Nekem most elég, hogy süt a Nap,
hogy érezhetem az érzéketlen kövek melegét is -
Érlelem magamban a csodálkozást számotokra,
hogy ennek örömét hagyjam rátok a koponyám helyett.
2 megjegyzés:
Ott süt? Itt nem.
Bár nekem most az lenne elég, ha esne egy jó kis öntözős eső. :-)
Néha beborul de döglesztő meleg van. Mostanáig dolgoztam. Az a jó kis öntözős áztatós csendes eső jól jönne. :-)
Megjegyzés küldése