Alig negyven kilométerre Budapesttől, a
Dunán lefelé hajózva csodálatos látvány tárul a nézelődők szeme elé. Egy
több mint két kilométer hosszú, sással és náddal szegélyezett sziget,
mely körül a stégek hirdetik csak a civilizáció jelenlétét, s melyet
csak csónakkal lehet megközelíteni. A monda szerint valamikor ez a
természeti képződmény Mátyás király (1440-1490) vadászterülete volt, és
mikor a király itt haladt el a bárkájával, elragadtatottan így kiáltott
fel: „Ez egy angyali hely!”. Így kapta a történet szerint az akkor még
érintetlen terület az Angyalisziget elnevezést.
Az idő múlása a szigetre is rányomta
bélyegét; az 50-es évek végén elkezdték felparcellázni, és ma már
megközelítőleg ötszáz víkendház található az egykori vadászterületen.
Természetesen ez az építkezés nem mindig jelentett rosszat; az első
házak megépülése után az Angyalisziget még jobban felvirágzott. Az
emberek igyekeztek vigyázni a természetvédelmi területre: például
egészen a 90-es évek elejéig éjszaka, valamint délután 2 és 4 között nem
lehetett semmiféle motorral működő vagy hangos gépet használni, nehogy
az emberek megzavarják egymást vagy a hely faunáját. Ezen kívül
kultúrnövényekkel ültették be saját telkeiket az első házépítők. És ne felejtsem reggel hat óra után lehetett motorcsónakkal közlekedni. Leírhatatlan volt a csend és nyugalom :-) amikor hajnalban felkeltem és kinéztem a tükörsima vízre.
Minden bizonnyal ez a hozzáállás
eredményezte a felvirágzást; a víz közelségét igénylő állatok és
növények populációja megnövekedett. Elszaporodtak a szárcsák,
búvárvöcskök, vízicsibék, hattyúk, dankasirályok, vadkacsák, békák,
vízisiklók, vízi pockok, vidrák, teknősbékák.; a szárazföldön pedig
főként a rágcsálók, például a balkáni vándorpatkány,a földikutya, a
vakond és a mezei pocok. A költöző madarak is előszeretettel
választották otthonukul, így gyakran lehetett zöld küllőket,
fülemüléket, kakukkokat, légykapókat és más, több mint 15 féle madárfajt
megfigyelni természetes élőhelyükön. Ez a gazdag élővilág inspirálhatta
"Az utolsó pákász" című film készítőit, hogy a madarak és halak által
kedvelt, a sziget északi részén található lagúnát válasszák a forgatás
helyszínéül.
Ennek a csodálatos természetvédelmi
területnek a mikroklímája is különleges. Tavasszal, amikor országszerte
fagyok vannak, a Duna enyhítő hatására itt a szigeten 2-3 fokkal
melegebb van. A virágzó gyümölcsfák ezért nem fagynak meg. Télen pedig a
befagyott Duna jegére esett hó helyenként megolvad, jelezve, hogy a
mélyben hőforrások fakadnak.
23 évet töltöttem itt el minden év márciusától egész az októberi telepítésekig. A hatvanas években horgász paradicsom volt. Soha nem feledem amikor egy az apósomék emeleti lakásában készült 6,5 méteres csónakot a második emeleti lakás ablakán leeresztve elszállítottuk Soroksárra ahol vízre tettük és leveztünk vele Ráckevére. Volt év amikor a fogási naplómban 500 kiló felett volt a fogott halak súlya. Itt fogtam életem legnagyobb harcsáját (47kg), nyurga pontyát (11,60 kg). Apró gyerekekként a gyerekeim itt tanultak meg úszni. Soha nem kellett félnem hogy nem tudják hol a határ. Ma is imádják a vizet! Bár Livius fiam habzsolja az élvezeteket! Imád hegyet mászni, túrázni és szenvedélyes horgász.
Külön varázsa volt a szigetnek hogy ha megérkeztem a ráckevei oldalra akkor onnan csak csónakkal tudtuk megközelíteni a szigeten lévő tanyánkat. De ugyan kijár csónakkal piacra? Nos én hétvégeken szombat reggel szépen elcsónakáztam a Ráckevei piacra amely a Ráckevei hídnál a part mellett volt.
Csodálatos volt ahogy a kora reggeli szellő simogatta az ember arcát a tova sikló csónakban.
4 megjegyzés:
Ez rendkívül hangulatos hely lehet. Vagy csak volt?
Én már húsz éve nem jártam ott! :-( De akkor még az volt! Egy kis csoda sziget(világ)! :-) Ma került elő ez a kép rólam. Tiszta véletlen.
S a képről micsoda emlékek jutnak az ember eszébe... De jó!!!
Mondjuk én félnék csónakkal piaccal menni (nem tudok úszni), de hát az lenne meglepetés, ha pont ettől nem félnék :)
Nem azt mondtam hogy úszni kell! :-D
Igencsak nehéz feladat egy csónakkal felborulni :-D
Meg aztán mire jó egy mentő mellény!!
Én szerettem a csónakból horgászni pedig egy saját egy a gyerekeim keresztszüleinek és egy az egyesület stégje állt bármikor a rendelkezésemre. De csónakból pecázni az egy különös élmény. A nagy harcsám 2 km húzott és jó néhányszor megforgatott a csónakkal mire némi segítséggel, kézzel és a vágóhorog segítségével kiemeltem. :-)
Ez úgy két órás küzdelem volt. :-) És Ráckeve nagyon sok szép élményt adott nekem.
Megjegyzés küldése