Ha majd...

Ha majd pattan a zár


Üvegfalak mögött látom
közös múltunk darabkáit.
Ott vagy most túloldalt,
tömör tölgyfaajtón át
hallom a régi dalt.
Acéllakat biztos zárja
tartja fogva
a rohanó időt.
Ha majd pattan a zár,
elfutni már
talán nem lesz erőd...
ha akarsz, most léphetsz.
Ne nézz, ne nézz vissza,
most még menekülhetsz!
Ha mégsem, vége nem lesz
és újra szelídülhetsz
hozzám, nekem - és kész...
nyugalmunknak hirtelen
ismét nyoma vész.

Jószay Magdolna