Múló idő.

Kinek kinek...

Egy kép a múltból :-)

Ki hinné, ötven éve.

Hárman a Pénzverdéből...

Az ifjú brigád! :-D

Egy asztalnál, és hogy ne csak a munkában legyünk egy helyen.

A sport is össze tartott minket.

Mindhárman a Ferencvárosban.  :-)

Dsida Jenő

Merre száll?   

 

Madár zeng s villan az égen

fut árnya sötéten a réten

fent tűzben két lila szárny ég

lent hamuszürke az árnyék



Röghöz tapad életem - ó jaj

szállni be bús örök óhaj

örök de örökre hiába

embernek földön fut a lába



Valahol fent két lila szárny ég

rohanok mord és hideg árnyék

botladozom magam összesebezve

messzire messzire - messze



Ó merre száll az a langy dal

az a fényes mennyei angyal?

kinek lila szárnya ragyog

kinek én csak az árnya vagyok

Ezért aztán...

Sohase mondd, hogy MAJD...
általában nincs "majd".
Van a MOST,
és ezen felül...
vannak elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott nekünk.
Létünk, formánk múlandó.
Vajon holnap létezünk-e még?
Nem biztos.
Ezért aztán mindig a pillanatnak kell élnünk,
a pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, hogy szeretlek...
ezért ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni,
ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni,
ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit azokkal töltök, akiket szeretek, megáll.
Órák telnek el, s azon kapom magam,
olyan boldog vagyok, hogy azt gondoltam, csupán néhány perc volt.
A szeretteinkkel töltött idő valóságos sziget.
Nincsen majd...
MOST van,
vagy az elszalasztott és gyötrő pillanatok

Igen most!

Hosszú idő után végre két nap munka nélkül. Persze nem teljesen örömteli. Mert miért is lenne az ha az ember kénytelen orvoshoz menni! Abból is az egyik fogorvos! Nem azt mondom hogy rossz élményeim vannak, de ki nem állhatom ha a számban turkálnak pláne ha még össze vissza szurkálnak. Na de túl vagyok 

mindkettőn. 

Aztán jött az örömtelibb nap. Mert már karácsony után megígértem egy drága jó barátomnak és volt munka társamnak hogy megyek meglátogatom őt. Annál is inkább mert ez a drága jó ember immáron 95 éves is elmúlt. Tegnap reggel  alig vártam hogy indulhassak és aztán ahogy közelebb kerültem úgy tolultak az agyamba az emlékek. Tizenöt évet töltöttünk el egy  műteremben és számtalan érdekes, különleges és szebbnél szebb  munka került ki a kezünk alól. Nagyon szerettem vele dolgozni és szerettem mert kiváló szakember és JÓ ember volt a szó igazi értelmében. És én pokolian sokat tanultam tőle.

Na de megérkeztem a házhoz és nyomtam a kaputelefont. Kíváncsian lestem hogy vajon mit szól hogy egyszer csak ott állok előtte. Kaputelefonban csak annyit hallottam hogy a felesége azt mondja "Áron, Téged keresnek"  Már az meglepett hogy ő jött kaput nyitni!  és aztán az az arc!!!  :-)  Én meg persze elkezdtem könnyezni. Igaz,  bár beszélni beszéltünk telefonon, de találkozni 3 éve nem találkoztunk.

Meglepett? - azt hiszem igen! Mert hogy valaki 95 évesen ilyen szellemi frissességnek örvendjen, az hihetetlen. És úgy beszélte a latin nyelvet mind aki világ életében ezt beszélte volna. Mert hogy mesélt és mesélt és persze aztán meséltetett engem is.

Azért sikerült nekem is meglepnem őt azzal hogy olyan dolgokat említettem meg neki amikre ő már nem is emlékezett.

Itt fenn középen, Ő!

Itt lenn meg egy emlékezetes munkánk.

Mond valakinek az valamit hogy KGYV.

Vagyis Kohászati gyárépítő vállalat. És az hogy 30 tonnás ívkemence?

Mert hogy valamikor ez az ország ilyet, ilyeneket is gyártott.

Minden ami újnak számított annak készítettük a modelljét.  Közel 100 modellt készítettünk ahogy nagyjából 

utána számoltunk.

Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy egészségben  és humorát megtartva láthattam őt és találkozhattunk. nyolc órát beszélgettünk. Fenemód kevés volt. De majd folytatjuk. :-)

A jó isten adja hogy még sokat találkozzak vele és beszélgessünk.

Végül is eltelt ez a két nap telítődve sok szép emlékkel és most újra munka. s ez annyira jó.


Mindenkinek Kellemes húsvéti Ünnepeket kívánok!

Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

Dsida Jenő

A Semmi álma



Elszenderült a Semmi

És azt álmodta, hogy Valami lett,

S az a Valami - én vagyok!



És azt álmodta, hogy a messzeségben

Előttem egy szent Cél ragyog,

Egy ismeretlen Cél,

Amely felé megyek, megyek...



És jönnek szembe utasok

És kérdeznek: honnan jössz?

És felelek rá: nem tudom!

És kérdeznek: hová mégy?

És felelek rá: nem tudom!



Lopódzva jő az Alkony, -

Lilába olvadnak a zöld mezők

És szürkébe a kék hegyek,

És én fáradtan, csüggedt fővel

Megyek, megyek!... -


- - - - - - - - - - - - - - - - -

Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

 

Pillanatok II.

Nem annyira rajongok a macskákért, főleg ha még lakásban tartják. Én az ilyen cicókat csípem amelyik vadon él és az embereket minimum 50 méterre elkerülik. A farmon ahol teszek veszek az első naptól feltűnt ez a cicó. Szinte az egész mintegy 70 hektárnyi területet bejárta nap mint nap. Mindig kerülve a velem vagy az éjjeli őrökkel való találkozást. Eleinte a farm bejáratához a kerítésen kívülre tettem neki kaját. Csak távolról sikerült meglesnem hogy milyen óvatosan közelíti meg az ennivalót. Miközben folyamatosan azt láttam nap közben hogy folyton vadászik. És láttam nem is sikertelenül.Több mint egy hónap után elértem nála azt hogy végre mintegy 8-10 méterről lefotózhassam. És mint a kép mutatja nem úgy néz ki hogy menekülni akarna. Végre már azt is elértem hogy bejön a telepre be bújik a tuják alá és megvárja hogy az edényébe kaját , időnként tejet téve végig nézhessem ahogy eszik. Mindezek ellenére ha felé lépek akkor bizony elfordul és néha vissza nézve eltávozik. Talán a távolság tartás hozza ki az emberből hogy úgy szeretném megsimogatni de erre alig hiszem hogy sor kerülhet. Persze én már ennek is őrülök hogy ilyen közel engedett magához.

 Ő meg Vital a főnök. De Margit nélkül egy lépést sem. :-)

Most épp napozik, Margitot  lefoglalta a szomszéd karámban lévő mének.

 És a két újszülött kis Láma Az egyik két hetes a másik egy hetes. Anyjuk nélkül egy lépést sem. :-)

Köszöntlek, kedves szép március! Ibolya szagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

Gárdonyi Géza

Ennyi ibolyát még életemben nem láttam. :-) Hektárnyi területen....

Kár hogy ilyen apró pici kis virág. Távolabbról alig lehet észre venni.

Pillanatok...

Te szakállas emberfia, hagynál már nyugodtan ebédelni! :-)

 Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Lucius Annaeus Seneca

 Az új vendég! Még szinte gyerek hiszen csak két éves.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

Várnai Zseni

 És íme az új kis jövevény. a két héttel ezelőtt született csikó már ott toporog. Végre meg jött a várva várt játszótárs! Igaz még remegő lábakkal, rácsodálkozva a környezetre de máris menni kell az anyu után. :-)
És persze az eső csak esett mit sem törődve szegény újszülöttel. Jó - tudom ezek az állatok szokva vannak a zord körülményekhez. De én akkor is sajnáltam őt hogy megszáradni nem volt ideje.
Végre ma már szikrázó napsütésben szaladgálhatott.

Az eső csillogó, óezüst függönnyé sűrűsödött. A bokrok illatoztak. Erősen és hálásan párállott a föld. (...) Az éjszaka létezett csupán, az hullatta esőjét a csillagokból, titokzatosan és termékenyítően ostromolta a kőváros fasorait és ligeteit, virágok milliói tárták felé színpompás szemérmüket, hogy magukba fogadják, ágak várták kitárt karokkal, a víz pedig benyomult a földbe, hogy ott majd fekete péppé keveredve egyesüljön a rá váró gyökerek millióival; az eső, az éjszaka, a természet, a növekedés, minden-minden létezett, és fittyet hányt pusztulásnak, halálnak, gonosztevőknek, hamis szenteknek, győzelemnek vagy vereségnek, ők voltak csak; mint évről évre, mindöröktől fogva, és ezen az éjszakán végre részévé lehetett mindennek ő is, felpattant a burok, tagjait nyújtóztatta az élet, az áhított és áldott élet!

Erich Maria Remarque

Szép napom volt! Pedig tegnap amikor elindultam otthonról szakadt a hó. Mire leértem a Ganádi partra már szakadt az eső.