Édes dolog a barátság...

Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...

Percy Bysshe Shelley

Tudom, most aki olvas az néz hogy mi a bánatot gondol vagy akar ez a pasi. Mi köze a barátságnak néhány groteszk szoborhoz, vízköpőhöz. Nos elárulom igazából semmi! Hacsak annyi nem, hogy miközben nézegettem keresgéltem a tengernyi hosszú idő után előkerült régi képek közt, tele voltam  a délutáni "kényeztető balzsam" simogatásának érzésével. :-)  Amint az esti hazaérkezésem után előszedtem a régi képeim, hozzá fogtam keresgélni. Egy barátom, volt kollégám eszembe juttatta hogy valamikor én is jártam Párizsba. Nem is egyszer nem is keveset! Sőt! - De talán mégse eleget! Azt kell mondjam, miközben válogattam a képeket mely közül nagyon sok még be sincs szkennelve. (Egy lusta disznyó vagyok hiszen van szkennerem!) :-D  Jó volt turkálni és eldönteni hogy milyen képeket tegyek ma ide a blogba. Persze a választás nem volt nagyon nehéz hiszen az ötlet jött ahogy megláttam egy barátomat a Notre Dame környékén sétálgatni. Sőt - de erről majd máskor.

  Szóval jól esett ez a vasárnapi kiruccanás,  és az az egy (kettő) baráti ölelés. :-) Túra "társunk"baráti fogadtatása... :-D Egy élmény volt!

A finom sárga barackos sütemény (bakker! de finom volt!) már csak ráadás volt. :-D

Na de jöjjenek a képek.

A Notre Dame tornyaiba 402 lépcsőn lehet feljutni, ahol a vízköpő szörnyek mellől élvezhetjük a párizsi panorámát. Bár tériszonyom van de ma is bevállalnám hogy felmásszak odáig. Ahogy be vállaltam sok mást is ez alkalommal. :-)

 A vízköpők és a groteszk figurák, amik a párizsi Notre Dame-on élnek talán a legismertebbek a világon. Amikor épült a székesegyház még nem volt rajta egyetlen vízköpő sem. A 19.-században  foglalták el mai helyüket.

Öreg Bohóc áll a porond közepén.

Szöllősi Judit: A vén bohóc

Öreg Bohóc áll a porond közepén.
Szomorkodik, két szeme a könnytől ég.
"Ne sírj, Bohóc!" - kiáltják az emberek.
"Szép az élet! Szomorkodni nem lehet!"

De a Bohóc nem hallja e szavakat,
Sír, kesereg de nem mondja, hogy mi miatt.
Két szeméből a könny egyre csak pereg
Nézik, nézik, de nem értik az emberek

A közönségből előlép egy kisgyerek,
Porondra lép, a Bohóchoz odamegy.
"Miért sírsz, Bohóc?" - kérdezi, és odalép
"Ne sírj, Bohóc! Hisz az élet csodaszép!"

A Bohóc a könnyes szemét megtörli,
Alig látja, hisz a gyermek oly pici.
"Ne sírj, Bohóc! Inkább játszd a szereped
Az előadást várják már a gyerekek!"

"Nincsen kedvem, nem tudok már játszani.
Öreg vagyok, úgy el tudok fáradni"
"Kérlek, Bohóc, játssz nekünk egy szerepet
Hiszen tudod, imádnak a gyerekek
S a közönség is várja már a műsorod
Rajta, Bohóc! Itt az idő, tedd dolgod!"

Az Öreg Bohóc nem mozdítja a fejét,
Néz a földre, hol jegyek vannak szerteszét
"Játsszál, Bohóc!" - hangzik fel a dicshimnusz:
"Bohóc nélkül nem is cirkusz a Cirkusz!"

Zsebéből egy kis trombitát vesz elő,
De kezéből kiszáll minden volt erő.
Hiába fújja, néma marad hangszere,
Erőlködve nem szólal meg a zene.

A közönség tombol, hogy ez hogy lehet?
Ha nincsen játék, miért fizették a jegyet?
Az öreg Bohóc képtelen már játszani
Leül a földre, és nagyon elkezd zokogni

Ám a gyerek nem hagy békét mellette
A kezéből a trombitát kivette.
"Na, Te Bohóc, ha nem vagy képes játszani,
Én fogok majd Tehelyetted zenélni."

A közönség téblábol: "Ez hogy lehet?
A bohóc helyett hogyan játszhat egy gyerek?"
Ám hirtelen megszólalt a trombita,
Mint az éjben az ébresztő harsona.

Néz a bohóc a gyerekre csendesen
"Játszok Neked, hogy rossz kedved ne legyen."
Újra megint megszólal a trombita
S végre látszik a vén Bohóc mosolya

"Látod, Bohóc? Tapsolnak az emberek!
Játszani kell Neked is a szereped!"
Zsebébe nyúl, és egy másik hangszert vesz elő,
S átnyújtja a Bohócnak, hogy játsszon ő!

Sír a Bohóc, hogy egyedül már nem megy
"Nem bánom, ha kell, játszom én Veled!
De aztán fújd, és abba ne hagyd a zenét!
Gondolj arra, hogy szép az élet, csodaszép!"

Mezo forte-n kezd a gyerek játszani,
S piano-ban a Bohóc is elkezdi
"Hangosabban!" - kiáltják az emberek.
"A bohóc zenét így hallani nem lehet!"

A Bohóc jobban megfújja a trombitát,
S végre újra hallani a harsonát.
Tapsol, tombol, ujjong már a közönség!
"Végre játszik! Újra játssza a zenét!"

A vén Bohóc mosolyog a gyerekre,
"Megmentettél!" - szólal meg nevetve.
"Ugyan, dehogy!" - válaszol a kisgyerek.
"Te is tudod, hogy szomorkodni nem lehet.

Te jöttél rá, hogy játszanod kell a zenét
Nézzél csak szét! Tapsvihar vár szerteszét
Te jöttél rá, hogy nem szabad szomorkodni,
S lám, kedved lett újra zenéd játszani."

Ismét könnyes lett a Bohóc két szeme,
De most az örömtől lett sírós a kedve
"Köszönöm, hogy jöttél nekem zenélni,
Megmutattad, hogy érdemes még élni!

Kérlek Téged, sose hagyjál magamra,
Zenélj velem, így szebb az élet dallama
Játsszunk együtt a cirkusznak porondján
A közönség is hadd legyen boldog már."

"Jól van Bohóc" - válaszol a kisgyerek.
"De jegyezd meg: szomorkodni nem lehet!
Ne sírj többé, inkább használd hangszered!
Szép az élet, szomorkodni nem lehet!

Mi értelme...

Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?

James Dashner

Várakozás

Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen. Várod...

Van ilyen várakozás. 

Csitáry-Hock Tamás

Mondd, hogy vagy

 Lénárd József

Mondd, hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.

Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.

Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.

Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.

Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.

S ha te is...

(A nagybörzsönyi horgásztó)

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

Wass Albert

Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.

Johann Wolfgang von Goethe

Ezt már egyszer ..?

Azt hiszem. Persze lehet egy másik blogban.

 Az ember ebben a korban már néha felejt. (mea culpa)

Az a baj hogy soha nem azt, amit kéne amúgy.

De hát így jártam. Szóval az írás nem tudom kitől van. 

De ettől még igaz minden szava és nagyon a magaménak érzem.

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret.
A közönynek nincsenek idegvégződései.
Semmi közöm a másikhoz - és akkor nem is fáj.
De ha megszeretem, a lelkem érzékennyé válik,  s az egész lényem
mintha megtelne vérrel, érzékeny, eleven hússal és összeérő meztelen idegekkel.
Ameddig nem szeretek valakit, csak magamnak fájok.
De ha megszeretem, ő is fáj nekem, és hiánya mégjobban fáj.
Ha szeretek valakit, mindent kettősen, sőt néha százszorosan érzek,
mert az ő fájdalma még jobban fáj nekem, mint az enyém.
Nagy bölcsek sohasem azt tanították, hogy menekülj a fájdalomtól,
és kerüld a szenvedéseket.
Hanem azt, hogy éld át bátran, ha már benne vagy -
mert életed termékeny talaja mindkét tapasztalás -,
a lényeg nem az élmény elfojtása vagy legyőzése, hanem megváltása.
Ha valami jól fáj - gazdagabbá tesz.
Fájdalmas megrendülés nélkül nincs felébredés.
Ebben születik minden jóság, bölcsesség, harmónia.
Az igazi szeretet is.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.
Ha már nem fáj: nem is szeretjük.

Müller Péter

Na most egyeseknek vagyis ketteseknek lehet derülni. 

Francba,  ilyenkor mindig a Hofi mondása jut az eszembe. 

"Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek igen, az öltözzön már fel!"

Kell ez is. (Nekem)

(Ha másnak nem is.)

Ezekhez az írásokhoz annyi  gondolatot (tudnék) lehetne hozzá fűzni. De azt hiszem nem itt és most kell megtennem. A kutyát sem érdekli.

Így is kapok sokszor a képemre hogy b-+ Rezső már megint ezek a verseid!

Igen, ezek!

 

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik, ha kisajátítod tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tied marad"  

(na igen!)

Álmodj velem


Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!

B. Huszta Irén

Na ha nem is kézen fogva de húzok dolgozni.

Azért szép napot mindenkinek. :-)

Ez is előkerült.:-)

 Voltam vagy 18 éves amikor ezt a vizsga munkát csináltam. Ha csak nagyjából is de ahogy számoltam, 

sacper kábé 25-30 ezer kalapács ütés. És ebbe a felhúzás  és vissza hajlítás nem is szerepel. A kordir drót felrakása,  forrasztása  a lábak kialakítása, csiszolás

reszelés...sorolni sem kevés.Ami érdekes benne hogy a hátsó oldalán minden egyes kalapács ütés látható.

Kár hogy a másik példányomat amelyiket meg is cizelláltam, eladtam egy kedves vevőnek.

El sem hiszem hogy már ötven éve készült. :-)

Bárcsak rajtam látszana ennyire az idő vasfoga. :-)

De végül is csak azért mutattam meg mert vettem a bátorságot és tegnap említést tettem róla.

Nem hinném hogy ez bárkinek olyan érdekes lenne. Így aztán gondoltam egyet és az előkerült régi pénzverős képekből mutatok párat hogy miket is csináltam hajdanán.

      

       

Ezek már azok vagy a hasonló tárgyak amiket régen készítettünk.

 Egy ilyen tál elkészítése ezüstből régen úgy 150 munka óra volt.

Ennek anyagára ma úgy 700 ezer forint lenne. A munka bérével együtt több mint egy millió forintba kerülne.

Aligha mondok hülyeséget ha azt állítom hogy ma ebben az országban alig egy tucatnyi ember van aki képes lenne ezt megcsinálni.:-)

 A kedvenc csokoládés kanna amit valamikor mi is készítettünk. Csavart mintájával nem kis feladat volt megküzdeni. Nem kevés cizellálni való volt rajta.

 Házi füstölő :-)

 Na és érdekességképpen. Körülbelül 50-70 különböző kalapács és legalább ennyi sőt több formavas

(Fából készültekről már nem is beszélek) volt az amivel dolgoztunk.

És legvégül hogy legyen fogalma annak akit érdekel hogy hogyan miként cizelláltunk.

Nagymamáink réz habverő üstje bánta ha a csemete cizellálni akart. Na és persze némi szurok amelybe bele ágyaztuk a tárgyat hol az egyik felét hol a másikat! :-)

Volt hasonló edény amely alatt ezüstből készült spiritusz égő is volt mint ennek itt! :-)

Na ennyi! Mielőtt még halálra untatnék bárkit ezekkel a szakmai  dolgokkal.

Nekem jól esett egy kicsit vissza emlékezni a Pénzverős éveimre.

Néha kikapcsolok!

Amikor elegem van a napomból, mert hogy egész nap a betonon térdelek és rakom a lapokat. 

Ilyenkor ha haza érek eszembe jut hogy valami hiányzik az életemből. mindig van mit csinálnom itthon is. Pedig sokszor hat óra után érek haza hót koszosan fáradtan. De még így fáradtan is jól esik pótolni a hiányokat amiket szinte naponta felfedezek.

Plasztilin és kő. Szinte kínálta magát a kő egy erdőjárás alkalmával hogy milyen jó is lesz ehhez a kis alig 13 centis figurához. Melynek az eredetije "szőrén szálán elbújt valahová"!

 És persze jól esik olvasgatni, képeket nézegetni és nosztalgiázni a régi Pénzverős képeim közt!

ilyen asztalnál és pontosan így ültünk és dolgoztunk mi ötvösök. :-)

Nyolc fős asztalok voltak. Ez speciel a szelencések asztala volt.

Atya világ!  Nem rég került a kezembe ez a fotó és az első vizsga munkám!! 

Egy  negyven centi átmérőjű lemezből készült gyümölcs tál!

Te jó ég! Ilyet is csináltam. :-D

Belegondoltam!  Hihetetlen miket csináltam az életem folyamán.

Talán ez volt a legszebb benne hogy mindig azt csinálhattam amit szerettem és mindig volt lehetőség előttem a választásra. Az már egy más dolog hogy "mertem" :-) változtatni.  Sajna egyszer elkéstem! :-(

"Mekk Elek" napjai.

Egy nő soha ne tegyen olyat hogy egyedül megy el vidékre házat venni! És főleg ne gondoljon olyat hogy a házat két hét alatt lakhatóvá lehet tenni. :-)
Amiben amúgy két éve már nem lakott senki. A ház ötven éve épült. Két idős tanár ember lakta. De soha senki nem csinált meg benne semmit rendesen, úgy ahogy az elő van írva!
És hogy mindjárt igazolja a félelmeimet. Úgy kezdődött hogy a fürdőszoba régi burkolatának bontása közben egy jól irányzott ütés után egy
akkora "LIK" tátongott előttem hogy kis híján belefértem! :-D Mint kiderült, a vízbekötések nem voltak az összefolyóba bekötve.
Így aztán a víz szépen alámosta a fürdőszobát! :-( És hogy nehogy már a többi simán menjen. Új vízbekötést kellett csinálni és természetesen új szennyvíz levezetést is ki kellett alakítani. 

Kiderült hogy az egész házban egyetlen konnektor van a bejárat mellett amelyikben földelés is van.
Úgy hogy holnap ez a következő feladat. :-) Mindezt a nyári üdítő melegben. :-)
Hogy mi közöm mindehhez? Hát csak annyi hogy ezt a baromságot a lányom anyja (Ex nejem) követte el. És most rám vár a "világ megváltása".:-D Na jó nem a világ! Még szerencse! :-D
Fasza! Úgy örülök neki mint majom a farkának. Na persze nem csak a volt nejemről van szó hanem a lányomról is! Így aztán csak jártatom a szám a világba,
mert kinek segíjjen az ember ha nem a gyerekének.
Így aztán mit tehet az ember! Felcsap építés vezetőnek, tervezőnek, minimum négyféle szakembernek oszt rajta vágjunk bele, újítsuk fel a házat!
Mit nekem ez a munka hiszen világ életemben ezt csináltam :-D De hát ? rám bízták! Piff! :-D
Az hogy kőművesnek, burkolónak, Fél vízvezeték szerelőnek majd apró ráadásként még villanyszerelőnek is lennem kell.
Jááj az anyagbeszerzésről már nem is beszélek mert ez már csak hab a tortán. :-) Ésl van még  "némi" parketta javítás (bagatel 60nm) és csiszolás is, majd festés mázolás! Mit nekem, igazán semmiség! :-D
Na jó, van mindehhez egy kőmíves akinek hol én segítek hol meg ő nekem! És az unokám aki ugyan rendkívül szorgalmas, de ezekhez a munkákhoz vajmi kevés köze van, lévén hogy mezőgazdasági szakember lesz egyszer belőle. :-)

És most hogy haza jöttem a melegtől tikkadtan. Nekifogtam rakott karfiolt csinálni - Nóóórmális? 

Közben rám tört a hiányérzet! No elmondanám nem a munkát hiányolom most per pillanat, miközben vizes hajjal ülök a székemen és  képeket nézegetek.....

Próbálok kikapcsolni, de nem igazán megy! :-)

Előbányásztam a régen általam készült plaketteket, hogy ne feledjem, nem olyan rég még ezt csináltam.

Az, igen.

"Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.
Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.
Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,
Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.

Az élet csatáit nem mindig
Az erősebb, gyorsabb nyeri,
És előbb-utóbb az győz,
Aki, hogy győzhet, elhiszi." 

(Walter D. Wintle)

Minek, hogyan, miért?

 Szent-Gály Kata

Kérdések

Mért pattan a rügy ki az ágon,
    s mért bomlik levelekre a belső
    tompa tömeg, ott benn, a magokban?

    Mért így megy a hangya,
    mért száll a madár úgy,
    s mi vezérli a nagyszerű indát,
    hogy zöld borítást sorjázva magából
    megmássza a fal meredékét?

    Mi adja a víznek a sodrást,
    estének a csendet,
    s honnan a szívnek vágya: szeretni?

Mert te ilyen vagy s ...

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenül?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderül!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában meg jelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

Legyen a Nap világod része,

Aranyosi Ervin 

 

Mindennapi útmutató:

Csodálkozz rá a nagy világra!
Arcodra fess vidám mosolyt!
Szíved és szemed nyisd ki tágra!
Kerüld a fájót, a komolyt!
Lásd meg a szépet a világban,
álmodj merészet és nagyot!
Teremtés van a puszta vágyban,
amiben hiszel, megkapod.
Engedd a szívedet szeretni!
Mindenki titkolt vágya ez.
Csupán így tudod felfedezni,
hogy léted örömöt szerez.
Ne vágyj sikerre, gazdagságra!
Harcolni, hidd el nincs miért!
Figyelmedet irányítsd másra,
s tegyél a még jobb kedvedért!
Álmodj mindennap új világot!
Mindennap új kezdet legyen!
Figyeld a nyíló, kis virágot,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Legyen a Nap világod része,
fénye vidítsa lelkedet!
Legyen tiéd a lét egésze,
mit által sző a szeretet!    

 

 

 
 

lehet, hogy

Fodor Ákos:

LEHET,

...... ......... hogy jó egyáltalában nem vagyok,
csupán tehetségtelen-rossz, vagy gyáva-rossz,
vagy rest a rosszra, hitetlen a rosszban?
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ Végül is
lehet, hogy mindegy. Hogy csak ennyi számít:
a bárány meg a rossz farkas
közös mezőn időzget s nem történik gonosz tett.

      Fodor Ákos
A látvány......

Létem Mosolya
minősülhet szemedben
hülye grimasznak

Fodor Ákos -
Tisztuló látás

Nem azt szeretem,
aki tetszik. - Az tetszik,
akit szeretek.