"Vendégségben" négy lábúaknál, avagy panaszkodjunk egy cseppet.

"Vendégségben" négy lábúaknál, avagy panaszkodjunk egy cseppet.

Nos, változik a világ -egyre szarabb és változom én is! Erre is mondhatnám hogy egyre szarabb de isten őrizz hogy
panaszkodjak. Azt hiszem még igazi panaszkodást senki nem látott tőlem itt a blogomon. És többet sem fog.
Még a végén kapok a pofámra hogy panaszkodjak annak akinek...akivel...    - Hm.
Na de "szilveszterkor" :-))) mert milyen jó olyankor fogadkozni! még soha nem tettem, talán mert nem volt miért - megfogadtam soha még egyszer senkinek, mert
még azt hiszik hogy könnyeket akarok fakasztani szép szemükből vagy sajnálatot akarok ébreszteni benne.
- Benne meg főleg nem!
No ez a dolog távol álljon tőlem.


Persze van olyan barátom is aki azt mondta hülye vagyok hogy nem beszélek nyíltan és őszintén.
És imádom benne hogy ilyen, de az igazság hogy nem járt még hasonló cipőben sem mint amiben én jártam.
Úgy érzem ebben a mai világban amikor az embereknek minden cseppnyi jóért "véres" küzdelmet kell folytatni,
jobb ha megtartom magamnak a magam baját. Mert hogy van bőven. És van bőven a gyerekeimnek is,
akik 14 éves koruk óta nélkülözni kénytelenek az anyjukat.
ha végig nézem hogy az elmúlt nyolc évben min mentem, mentünk keresztül és mennyi minden bajom volt.
- egy infarktus, koszorúér tágítás, aztán daganat a szememben (kis híján rá ment a szemem) ha nem kerül
azonnal sor a műtétre. Aztán egy súlyos achilles in gyulladás - kisebb beavatkozások ez ügyben, majd hogy
nehogy már végre minden rendben legyen, egy hajtós nap után egyik pillanatról a másikra 
jött egy retina leszakadás a műtött szememre. négy hónapig csak fényt  meg foltokat láttam a szememmel.
Amely egyre szarabb állapotban. A szemem újabb műtét -tek elé néz. És hogy ne legyen vége a dolgoknak
Jött egy apró csomó a torkomra...  A torkom meg hát olyan amilyen.
 Még ennek sincs vége!
Na de ez már gondolom sok mindenkinek (már ha hihető hogy egy embernek ennyi minden baja legyen)....
hiszen nem is erről akartam írni!
Nos kicsit rám mosolygott a szerencse - basszus ennyi idő után.. - szóval most napjaimat egy farmon töltöm
ahol egyéb teendőim mellett ott vannak a lovak, lovak és lovak.:-)))  Ráadásul most hoztak néhány fedező mént.
Hát mit mondjak - megdobogtatta a szívem amikor kivezették őket a szállító járműből.Mivel korábban volt némi dolgom lovakkal.
Jó ideig csak álltam a bokszok előtt és próbáltam barátkozni velük.
Hát mit mondjak - az első ismerkedés nagyon óvatos volt. Amit aztán tetéztek azzal hogy egész éjjel
nyugtalanok voltak, nagyon!
Kíváncsi vagyok a legközelebbi találkozásra.
Igyekszem majd fotókkal bemutatni őket. :-)

 Csak reménykedem benne hogy most is simogatják majd a lelkem mint valamikor régen.
 - mert hogy azt hiszem rám fér!
Néha ijesztő ahogy az ember feje fölé tornyosulnak. :-)) De szerencsére ők nem azt nézik mit mondasz hanem,
hogyan fordulsz feléjük!
Imádom őket!