Nagyné Kiss Erzsébet
Őszi elégia
Dió, ha koppan,
rőzseláng lobban,
ködfátylát ontja,
színeit bontja,
bánatát nyomban
szívemre szórja,
szórja halkan az ősz.
Hervad a rózsa,
szirmai hullva,
könny a harmatja,
földre csorgatja.
Dérrel takarva
szél majd sodorja,
holttá fagyasztja tél.
Jégvirág nyílik
szikrázva fénylik,
hófelhő kúszik,
takarót készít,
pelyhekből épít,
hullik, csak hullik,
lelkemre hullik rég...
A magyar hegy négy évszakban és néhány színében.
2 megjegyzés:
De jó képek! Télen, nyáron szép! (meg tavasszal és ősszel is :))
Ha az embernek volna ideje rá, mindennap láthatna valami újat, valami mást. :-)
Megjegyzés küldése