Egyszer a csend

Szent a csend

Egyszer a csend
csúnyán becsapott,
konokul, némán,
egyre csak
hallgatott.
Elvitt mindent,
és semmit nem adott,
sebre gyógyírt,
kötést, vagy balzsamot.
Csodát éreztem,
velem nem tehet,
vitte a dalt,
és vitte az éneket.
A csend tudom,
csak csend lehet,
nem ígért
semmit,
mit tőlem elvehet,
hitet,
sem reményt,
szép életet.
Talán,
magány.
Ma jó
a csend.
Suhanó akkord,
a vén zongorán.
A sápadt hold
kaján
dalán.
De szent a csend.
Hozzám beszél.
Azt súgja fájón,
elvisz a szél.

http://ariadnesweet.5mp.eu/web.php?a=ariadnesweet&o=uxt8Uikq0j