2015. január 4., vasárnap

sétálunk, sétálunk... csöndben



Ne gondolkozz a szíveddel,
Mert úgy ezer tüske vár;
És ne szeress az eszeddel,
Mert az élet úgy sivár.
















 Szeitz János : A csönd emlékei

Nincs körülöttem más,
csak az áldott csönd.
Befelé nézek, ott
mi maradt még:
lim-lom életmaradék,
valójukban semmire sem jók.
Egykedvű elszámolás,
sem önsajnálat, sem szánalom.
Emlékek, tárgyak, elcsöndesült nappalok:
a körtefa bölcs-öreg lombja az udvaron;
a frissen felmosott padló
hűs illata nyári délután;
az éjszakai kószálások kísérői:
a belülről hallott zenék;
a régi csöndes esők alatt,
az útszéli árokban, a híd alá úszó
cseppek alkotta kupolák.





2 megjegyzés:

Katici írta...

Ismerős helyek!:)
Milyen szép az utcai fénydekoráció, látszik, hogy császárváros :)

N.R. írta...

Tegnap este egy pokolian nyomasztó program után az Andrássy úton gurultam az autóval hazafelé. Hát császár város ide vagy oda! Nekem tegnap este az Andrássy út legalább olyan szépnek tűnt! De tény jó volt téblábolni egy kicsit másfelé is még ha ez igen csak nagy fáradtságába került a barátomnak hogy rá vegyen....
A fotókat nem én készítettem. Nem is azzal a céllal mentünk, és a gépem meg amúgy is megadta magát... :-(