2015. október 22., csütörtök

Magamban motyogok és ...





A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerű tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra.



A felnőttkor ridegnek és üresnek tűnhet, ahol nincsenek tündérek, sem Télapó, sem Bergengócia, sem boldog vadászmezők, ahová a jobblétre szenderült és megsiratott kedvenc kis kutyusok, cicusok és aranyhörcsögök mennek és angyalok sincsenek. De nincsenek ördögök sem, és pokoltűz sem, sem gonosz boszorkányok, sem szellemek, sem kísértetjárta házak, sem démontól megszállottság, sem mumus, sem emberevő óriás. Igen, Brumi maciról és Dollyról kiderül, hogy igazából nem is élnek. De van meleg, élő, beszélő, gondolkodó, felnőtt hálótárs, akit a karunkban tarthatunk, és a többségünk kielégítőbb szeretetnek tartja ezt a fajtát, mint a gyermeki vonzalmat a kitömött játékok iránt, legyenek bármilyen puhák és aranyosak.




Súgó barlang a Gyergyói havasokban.



Nóóórmális? Ő, akinek egy hajszálon múlt az élete egy német juhász harapásától.



És a kis tünemény!  De jó neki! :-)






12 megjegyzés:

Katici írta...

Milyen jó gondolatokat találtál!
Az első, szerintem s így van, minden pozitív és negatív hozadékával együtt.
A másodikhoz annyit, hogy felnőttség ide vagy oda: jó eljátszani a gondolattal, hogy csodák pedig vannak. Néha még hiszem is (vagy hinni akarom?!) Lehet, még nem vagyok eléggé felnőtt :))
Nekem az élet elviseléséhez kellenek csodák!

Katici írta...

...és az unokád gyönyörű!! és milyen nagy már! :O)

N.R. írta...

Már mint a dédunokám! :-)

N.R. írta...


A gondolatokat adta az elmúlt napok hetek eseményei, jó és rossz egyaránt. :-(
Jó hogy nem vagyok az a magamból mindent szószerintkiírós fajta. :-(

Katici írta...

A dédunokád is már ekkora? :O) Hisz most született. Öregszel erősen MZ/X! :P :D

Egy kis hölgy :)

N.R. írta...


Natasa Vivien.3720 grammal ès 57cmel született szept. 20.-án :-) Valóban erősen öregszem. Ez van.

pipulka írta...

Méghogy nincs Mikulás felnőttkorban! Akkor ki a frász vitt tavaly is az öregecskéknek az otthonba ajándékot?? Még hogy nincs, hhh...

Csuda nagy a kis Natasa! Vagy csak ez a nagylányos szerelés teszi? Mindenesetre cukorkafalat, amolyan zabálnivaló. :-)

N.R. írta...


:-))

Hát tény hogy ennivaló és tündéri.

Katalin írta...

tündér az a HÖLGY
nagyon cuki:)♥

N.R. írta...


Katalin! :-) Azt a kis szívet hogy csinálod? Régebben próbálkoztam vele de valamiért nem sikerült! Lehet a régi gépem volt az oka? - a fene tudja.

M. írta...

Annak is de jó, aki a kis tüneményt megdajkálhatja:-) ♥

alt +3 =♥

N.R. írta...


:-)

Köszönöm de úgy látszik nekem ez nem működik.