Mivel már mindenki kipanaszkodta magát erre a pocsék esős, sötét, szürke fénytelen időre, én sem maradok ki ebből talán csak annyi különbséggel hogy, én már most a tavaszt várom. S most hogy egy régi Petőfi kötetet forgatok, már találtam is benne. Szívet lelket melengető már most, pedig tudom - odébb még a tavasz. (már ha megélem) Lehet nem csak korral jár, de valahogy már nemszeretematelet! :-)
Petőfi Sándor
A TAVASZHOZ
Ifjú lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.
Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;
Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!
Pest, 1848 április
4 megjegyzés:
:)
Nekem nagy kedvencem az ősz, bár most valóban vannak momentumok, amikor vágyom a napsütésre, bízva benne, hogy feltölt... Várjuk a tavaszt, talán mert közelebb engedjük magunkhoz a csodát- hogy lehetséges, hogy majd minden elölről kezdődik .
Majdnem minden! :-)
Hát ha korral jár, akkor már én is koros vagyok. :-)
Te! Te kis koros! :-D
Megjegyzés küldése