2014. szeptember 3., szerda

Ma odafigyelek.




RAGASZKODJUNK A LEGJOBBHOZ!

A legjobbat érdemeljük, amit csak az élet és a szeretet kínálhat, de meg kell
tanulnunk azonosítani, ez mit jelent életünkben. Pontosan meg kell határoznunk,
mi az, amit hitünk szerint megérdemlünk, mit szeretnénk és megkaphatjuk-e.
Egyetlen kiindulópontunk lehet, éspedig az, ahol most tartunk. Mi bánt? Mi dühít?
Mi miatt nyafogunk, és panaszkodunk? Észrevesszük-e mennyire sért bizonyos
viselkedés? Mentegetjük-e a másikat, mondván: „túl sokat követelünk”?
Különféle okokból, de legfőképpen félelemből vonakodunk-e attól, hogy
megküzdjünk kapcsolatainkban azokkal a problémákkal, melyek bántanak?
Egyáltalán tudjuk-e, mi bánt, és hogy ha akarjuk, megszüntethetjük a fájdalmat?
Belevághatunk a megfosztottságtól a megérdemelésig tartó utazásba. Akár már ma
is. Legyünk türelmesek és gyengédek magunkhoz, míg onnan, hogy azt hisszük,
csak a második legjobbat érdemeljük, eljutunk oda, ahol szívünk mélyén tudjuk, a
legeslegjobbat érdemeljük, és teszünk róla, hogy meg is kapjuk.
Ma odafigyelek arra, mit engedek meg az embereknek velem szemben, és mit érzek
közben. Odafigyelek arra is, hogy én hogyan bánok másokkal. Nem esem túlzásba,
és nem veszem túl komolyan a dolgot, nem teszek úgy, mintha mi sem történt
volna, ha bizonyos viselkedést nem tartok helyesnek, és nem fogadok el.



Nincsenek megjegyzések: