"De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk." (Pál Feri atya
2014. május 30., péntek
Talán...
Talán mert olyan randa őszies az idő, talán mert ilyen a hangulatom - vagy kitudja.
utálom ezt az időt mert nem tudunk dolgozni. Pedig most talán ez az egyetlen megoldás arra hogy
elviseljem magam.
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
Ugye...
Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-
Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.
Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.
És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon
S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem
Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
Ugye ott leszel-: Presser Gábor
2014. május 29., csütörtök
Ha kopognak.
Voltál test - méretű valóság -
hiányod mindenségnyi semmi,
köröttem bizsereg a csönd már,
mellemet kiáltás repeszti,
kiáltozom, de visszalengő
illatod éri felszakadt szám,
s csitulok, mint aki magában
dúdol, ha kopognak az ajtón.
hiányod mindenségnyi semmi,
köröttem bizsereg a csönd már,
mellemet kiáltás repeszti,
kiáltozom, de visszalengő
illatod éri felszakadt szám,
s csitulok, mint aki magában
dúdol, ha kopognak az ajtón.
Baranyi Ferenc
2014. május 28., szerda
Béke és....
Királyi mese
az
Új Tudatosságról
Volt egyszer egy király, aki felajánlott egy díjat annak a művésznek, aki lefesti számára a legjobb képet a békéről.
Sok művész próbált szerencsét, jöttek a tehetségek az embert próbáló próbára, innen is és onnan is.
A
Pályázati határidő lejárta után a király nézte, nézegette a képeket, de
csak ketten voltak azok akik a végső bírálatban ott lehettek, így
szerepük keletkezhetett abban, hogy a királynak nagyon megtetszhessen
alkotásuk így aztán lehetőségük érkezett arra is, hogy azok közül
válasszanak.
Az egyik kép, egy nyugodt tó volt.
A
tó egy tökéletes tükörképe volt a háttérben békésen magasodó hegyeknek,
mely óvatosan fogta körbe a tavat. Felettük, a kék égen, bolyhos
mintázattal fehér felhők úsztak át a levegőben.
Mindazok,
akik látták ezt a képet úgy gondolhatták, hogy ez egy tökéletes kép a
béke övezetéről, arról, amelyen tisztán átszűrődhet a nyugalom érzete.
A
második képen is jelentek meg hegyek, de azok robosztusak és csupaszok
voltak. Felettük az ég dühös volt és ahonnan eső esett, ahol haragját a
szél, sűrűn csapkodta ide és oda, - villámlott is.
A hegy oldalán egy habzó vízesés zuhant alá, és ez nem nézett békésnek egyáltalán.
De ahogyan a király tovább nézett, látta, hogy a vízesés mögött egy kis bokor nőtt egy repedésben.
A bokorban egy anyamadár építette fészkét .... tökéletes képet nyújtva ezzel a béke eredetéről.
Nos, melyik a kép nyerte el a díjat?
A király úgy döntött, hogy a második kép.
És tudod azt is, miért?
"Azért mert, - magyarázta a király, - a béke nem azt jelenti, hogy az olyan hely, ahol nincsen zaj,
hiba vagy kemény munka. A Béke azt jelenti, hogy a közepén állsz
mindazon dolgoknak, amelyek vihart vetve tombolnak körülötted, de Te továbbra is nyugodt vagy a szívedben.”
A király így adta meg a valódi jelentését a békének.
Ez az igazi jelentése a békének.
http://dimenzio-uzenetek.lapunk.hu
2014. május 27., kedd
Mindenki annyit...
A tájkép élvezésében is az a fontos, amit az ember lelke önt bele a nyers képbe. Mindenki annyit lát, amennyit tud látni; azt látja meg kint, ami benne van, belül!
Móricz Zsigmond
2014. május 26., hétfő
Egy apának...
Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon. :-))
Esterházy Péter
Esterházy Péter
Ha meg akarod érteni gyermekeidet, ne feledd, hogy fiatalkorodban te is megérthetetlen voltál.
Szent-Gály Kata
Szent-Gály Kata
Címkék:
idézetek,
saját fotók,
szeretet,
természet,
virágok
2014. május 25., vasárnap
Neked kell....
A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva!
Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.
Vavyan Fable
Ne feledd.
Te döntöd el, hogy a szívedben boldogság vagy szenvedés legyen,
mert míg a külső forma adott, a belső tartalmat te adod.
Hogy a sorsod felfelé vagy lefelé kanyarog, az csak rajtad múlik – ne feledd az emelkedő is csak lejtő.
Minden jelenlegi esemény, minden pillanatnyi probléma azért része az életednek,
mert annak idején valahogy választottál, vagy nem választottál.
Döntéseid eredménye a jelened, következménye a holnapod.”
A.J. Christian
"Ki vagy Te?
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik."
Weöres Sándor
2014. május 24., szombat
Néha nagyon....
Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó.
Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok.
Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is.
Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek.
Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik.
Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik.
Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer
a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is,
akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem.
Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én
nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam,
hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám,
hogy nem az álmaimnak éltem!
A művészet tükör.
A művészet tükör (...)! Kissé persze másít, torzít, szépít, alakoskodik, igazít;
felemel, letaszít. Ez azért van, mert nem irántad alázatos, hanem tárgya iránt. Épp ezért nem is téged szolgál.
Vavyan Fable
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










