2015. április 13., hétfő

Vagyok...







... mint a kútkáván felejtett üres pohár,
fészkébe bújó  kismadár,
ki repülni fél...
...avaron síró halk zizegés,
szalmaszálon futó remegés

...s mint dallamot felejtő öreg gitár
ki porosan sarokban áll...
... lassan elmeszesedő gondolat,
elhalványult karcolat...

vagyok,
mint fényétől megfosztott selyem
falról lehulló vakolat...
örökös kárhozat



(Nővérkém emlékére)

Nincsenek megjegyzések: