Kun Magdolna
Láttál már...
Láttál már cseppnyi madárlelket
sírni, ha elveszti szabadságát, mert
szárnyát leszakítják? Vagy éjjeli
lepkét, ahogy kergeti álmát a hajnallal
küzdve, s reggelre semmivé lesz?
Láttál már szabadon kószáló őzet,
ki szelíden lépdelte a földet, habzsolva
a zöldet,de a ráhulló hurok nyakát sértette,
el nem engedte, s földre teperte?
Láttál már embert őszintén szeretve,
szerelmet feledni magányban merengve?
Széttört álmait a felszínen keresve, tekintetét
a múltra szegezve, megtörve állni a semmibe?
Ha láttál, tudod mi az élet. Ebből csak pillanatnyi
kép lesz mi emlék marad Neked és visszasírsz
minden boldog évet mi elmúlt, s mi jön még,
akkor is ha szép lesz, akkor is, ha fáj még.
Láttál már cseppnyi madárlelket
sírni, ha elveszti szabadságát, mert
szárnyát leszakítják? Vagy éjjeli
lepkét, ahogy kergeti álmát a hajnallal
küzdve, s reggelre semmivé lesz?
Láttál már szabadon kószáló őzet,
ki szelíden lépdelte a földet, habzsolva
a zöldet,de a ráhulló hurok nyakát sértette,
el nem engedte, s földre teperte?
Láttál már embert őszintén szeretve,
szerelmet feledni magányban merengve?
Széttört álmait a felszínen keresve, tekintetét
a múltra szegezve, megtörve állni a semmibe?
Ha láttál, tudod mi az élet. Ebből csak pillanatnyi
kép lesz mi emlék marad Neked és visszasírsz
minden boldog évet mi elmúlt, s mi jön még,
akkor is ha szép lesz, akkor is, ha fáj még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése