Mert megtiltottad

Boda Magdolna

MERT TILTOTTAD

mert tiltottad, dacból marékszám

tömtem magamba a gyümölcsöt,

fanyar zöld barackot,

magostól az éretlen szilvát,

mindent bírtam,

de mindent emésztetlenül;

hajamat gyermekláncfűvel copfoztam,

fújtam pitypangbibét,

árokszéli mezítlábas nimfa,

cingár lábamszárán csalán nyoma,

plüssszívemen szögecses bakancs,

azt mondtad, soha semminek

nincs vége,

maradnak a szálak örök elvarratlan,

ezek itt már új pitypangok,

csak én a régi, nagy gyerek,

magamba nőttem kivehetetlenül,

mint cserépbe szorult növény;

a napok úgy úsznak el

előre felskiccelt életemmel,

mint folyón az uszadékfák,

ma is mosolygok tiltó szavaidon,

pedig már minden arcizmom fáj.