Boda Magdolna: (bolond világ)
Fekszem a fûben,
nézem, ahogy a szél belekap a szálakba,
incselkedik,
... s a fûszálak játszadozva, cinkosan
összenevetnek az orrom elõtt:
... bolond ez a világ.
Mosolyog a tinta is a papíron:
... kéket mosolyog...
... mert olyan jó eltévedni,
aztán csöndesen hazamenni,
nevetni,
megbánni.
szép nagy könnyeket sírni,...
... mert bolonddá tesz e bolond világ,
és olyan jó bolondnak lenni.
Olyan jó, hogy van nekünk
a cseresznyefán
pirosszemû elefánt,
amitõl nem szakad le az ág,
és nem szakad le az ég sem.
Nem is kérdem,
hogy miért nem.
Ott vársz majd rám,
zöld tekintetbe öltözve,
... és szép lassan majd
helyére fordul a világ,
s állok majd fürkészõn, izgatottan
esetleg
esetlen,
fejem fölött a fû zöldjével,
talpam alatt az ég kékjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése