Nem is álmodtam

Tudom, hogy fáradt vagyok. Tudom, hogy túl sok volt ez így. Lehet, hogy úgy érzem, ez a válság, ez a probléma, ez a nehéz időszak örökké fog tartani.
Nem tart örökké. Már majdnem a végére értem.
Nem csak gondolom, hogy nehéz volt; valóban nehéz volt. Próbára tettek, újra meg újra leteszteltek, hogy megtanultam-e a leckét. Tűzpróbának vetették alá hiedelmeimet és a hitemet. Hittem, kételkedtem, aztán megint igyekeztem erősebben hinni. Muszáj volt hinnem akkor is, amikor nem láttam tisztán, sőt nem tudtam elképzelni, miben kellene hinnem.
Volt ellenzékem is. Nem teljes támogatással és örömben fürödve jutottam el eddig a pontig. Keményen meg kellett érte dolgoznom. Néha a harag, néha a félelem volt a mozgatórugóm.
Rosszul mentek a dolgok, sokkal több problémám keletkezett, mint vártam. Akadályok, nehézségek, bosszantó dolgok állták el az utat. Nem így terveztem.
Sok minden váratlanul ért; akadt ami helyett mást szerettem volna. És mégis jó volt. Egy részem ott belül, jó mélyen, amelyik ismeri az igazságot, mindvégig érezte ezt – akkor is, amikor a dolgok elszabadultak és maguk alá temettek, amikor azt hittem, semmi célja az egésznek, és az Isten biztosan elfeledkezett rólam.
 Nem is álmodtam, hogy így fognak alakulni a dolgok.  De így alakultak. Most tanulom a titkot: így kellett történniük, és jó, hogy így történtek.
Azt sem hittem, hogy ilyen soká fog tartani.  De így lett. Türelmet tanultam. Sok olyan pillanat akadt, amikor azt hittem, elfeledkeztek rólam, magamra hagytak. Most már tudom, hogy egész idő alatt mutatták az utat. A dolgok a helyükre kerültek. Ennek a szakasznak, utam e nehéz részének majdnem a végére értem.
 Tudom, annak a leckének, amely ellen hadakoztam, ellenálltam, és állítottam, hogy sosem leszek képes megtanulni. És lám, már majdnem elsajátítottam.
Közben egész lényem tetőtől talpig megváltozott. Egy másik, "magasabb" szintre kerültem. Fölmásztam egy hegyre. Nem volt könnyű, de a hegymászás sosem könnyű. Most ott voltam a csúcs közelében. Még egy röpke pillanat, és enyém a győzelem.
 Nyugalom.  Folytatom az utat bizalommal, békével. Eljön az idő, amikor mindazt élvezhetem?, amikért harcoltam. Tudom, hogy már régebben  gondoltam erre, aztán csalódottan vettem tudomásul, hogy még nem jött el. De most nemrég csakugyan megérkezhetett volna a jutalom. Nem jött mert valaki nem akarta.  Lesznek még hegyek, de már tudom, hogyan mászhatom meg őket. Persze lesz ami nem fog menni, tudom. Persze megtudtam a titkot, hogy mi vár-volna odafönn.
Ma elfogadom azt, ahol most vagyok, és megyek tovább. Ha egy lecke közepén vagyok, azzal a hittel megerősödve folytatom, hogy tudom, eljön a megértés és a jutalom ideje.