Mindig van választásod, még ha úgy látod, hogy nincs, akkor is. De
valami gátolja benned, hogy meglásd. Ilyen gát lehet a félelem, átélt
negatív élmények, tapasztalatok. Múltból fakadó, "öröklött"
szemléletmód. Mindezek mint egy rossz szemüveg torzítják a látásmódod,
de rendszerint észre sem vesszük, hogy rajtunk van, olyan régóta
hordjuk, hogy nem érzékeljük, pedig ott van. Onnan érezheted a súlyát,
hogy sokszor kimondod, hogy nem tehetek mást, nincs választásom, ezt
kell tennem...mert különben.. Igazából nem is gondolod végig, hogy mi
lenne, ha megtennéd ezt, vagy azt, mert már az elején leblokkolsz, és
elhal benned a gondolat. Ilyenkor jönnek a frázisok és elvek emlegetése,
meg, hogy mi illik mi nem stb. Tovább szorongsz. Beszorítod magad egy
helyzetbe a szemüveged által. Rendszerint addig tart ez a folyamat, amíg
valami külső erő le nem veri az orrodról. Akkor aztán ott állsz és
pislogsz, hunyorogsz a hirtelen váltástól. De megszokod, túléled, csak
az a baj, hogy hajlamosak vagyunk feltenni egy másikat, miután a régi
használhatatlanná vált.
2 megjegyzés:
Volt már, hogy elindultam otthonról szemüveg nélkül, ami nekem, ugye, alaptartozék. Nem nagyon éreztem jól magam, homályosan láttam, de visszafordulni nem akartam. Lassan tényleg kitisztult minden és a végén már el is feledkeztem a szemüvegtelenségről, mégsem éreztem jól magam :)
Legközelebb jobban ügyeltem, hogy feltegyem :)
Szerintem a szorongásra való hajlam bennünk van, és elő is bújik. (persze, ezt csak a "szemüvegesekre" értem). Ha nincs rajtunk szemüveg, akkor éppen attól szorongunk. Mindig talál tárgyat/okot magának.
Ez csak az én meglátásom, az én szemüvegemben :)
Én is szemüveges vagyok. Már amikor nem felejtem otthon a szemüvegem mint pl ma is. Szerintem a szorongás az okokkal együtt mindenkiben ott van csak van aki beismeri, van aki nem. Na én most csordultig vagyok vele.
Megjegyzés küldése