most meg....

Nem tudtam sem a szememnek se az eszemnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban,
hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember,
aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett,
mégis "vedeltem" belőle.