Nekem....

"Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle."
/ Fodor Ákos /

/Pino Daeni, pittore Italiano/

Na igen.

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.

József Attila

IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
          Akarom.

1924 nyara

.... megmaradt régi szép emlékként....

.... megmaradt régi szép emlékként....

"Megtehetnéd a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót az életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz."
/ Szabó Győző Gyula /

Kettesben

Váci Mihály:
Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem,
s aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat és átölel.
Biztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk,
hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük az eszünk.

Otthon bolondját járja a világ

hm...

 Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

A pletykafészek c. film

 

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogas kerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

Így jártam anyátokkal c. film

Én képtelen vagyok ilyen jól megfogalmazni a gondolataimat erről a témáról. Már csak azért is mert az elmúlt két hónap alatt annyi minden változott körülöttem hogy szinte hihetetlen.

Elmentem egy Esztergomi céghez dolgozni. kicsit fura volt az ott dolgozók számára hogy egy lépésre a hetvenedik évemhez ilyen lépésre szántam magam. Kár hogy ilyen lehetőségem nem volt azokban az időkben amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá! Na de ez volt akkor és ez van most!

Szóval sokak meglepetésére elfoglaltam az új állásom. És elmondom hogy egy percre sem bántam meg hogy otthagytam a lovas farmot. (Az állatokat sajnáltam de az amit néha én ott alakítottam...  hatvan köbméter fa kitermelése beszállítása az erdőből és aztán összevágni é berakni a tárolóba!  Éreztem ez már nem nekem való! Már csak a becsület tartott hogy elvégezzem ezt a munkát is.)

Tény hogy néha kicsi robotnak éreztem magam az új helyemen, de ahogy telt az idő úgy hagyott el ez a gondolat. Sokat változtatott a dolgon az is hogy már pár hete sok időmet teszteléssel töltöm.

És remekül érzem magam ebben a közösségben.

Bár még néha ha rákérdeznek, előjön a gondolat hogy milyen jó lenne újra szobrokat készíteni de már pillanatok alatt elhessegetem a gondolataim és a holnapra gondolok.

Tegnap például amikor a fizumat felvettem annyira jó érzés volt hogy semmi hiány érzetem nem volt és jól eső érzéssel nyúltam a tasakba.

Jó érzés hogy azt kapod amit vársz!

Nem így a nyugdíjamnál amikor felveszem a postán és arra gondolok 50 év munka után  annyit sem kapok amennyiből ha szegényesen de megéljek.

És felcsillant a remény hogy egyszer csak kikeveredek ebből a múlt által rám hagyott szarságból. 

Persze akadnak dolgok amik még mindig nyomják a lelkem de majd el múlik az is egyszer.

Most csak az jár az eszemben hogy az egyik gyermekemnek sikerül megalapozni a jövőjét.

A másik meg egyenlőre mellettem állja a sarat és vár a következő lépésére.

Szóval egy dolgot kivéve  remekül érzem magam és piszkosul örülök a jelenlegi helyzetemnek. 

Persze még nem fenékig tejföl...de már de már kóstolgatom. :-)

Vannak dolgok amik fájnak, de örülök hogy nem tettem senki nyakába a nyűgjeimet és magam oldom meg.

Na most akkor mi is...

Dsida Jenő: Megbocsátod-é ?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rám tipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Ha...

Falu Tamás
Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el,
valakihez tartozni kell,
tartozni kell valakihez,
ki a szívre ábrát hímez.

Ha nincs senkid a világon,
nincs más társad, csak az álom.
Ha ezek is kitagadnak,
hazudj valakit magadnak

Valahonnan a hegyaljáról.

(részlet egy korábbi motyogásomból)

Valahonnan a hegyaljáról.

 Az ember egyszer csak azt érzi hogy elfáradt. "Tíz pocsék év!"  És mire észhez kaptam már a vállamon volt a teher. Nehéz a teher. - valaki azt mondta egyszer - Te választottad!. Hm... Miért is?   Bár később titokban számítottam rá! Testem lassan meggörnyedt. Már nem bír annyit mind pár évvel ezelőtt. Észre sem veszed, fel sem fogod és egyszer csak minden nehezebb lesz. Rohadt érzés. Bár van aki mindig azt mondja"ugyan már, bírod te ezt!" Hát igen. Nem segítséget kérek, sosem kérnék. De jól esne ha valaki meghallgatna és segítene könnyebbé tenni a súlyt. Miközben folyton azon filóztam hogy mire fel tehetném én rá bárkire is a terhem. Nos nem is akarom!  Régebben se akartam de most már végképp nem. Nyomaszt a félelem és hogy vajon bírom e majd. Mert persze eszembe sem jut hogy ne csináljam hanem hagyjam az egészet "szaromlemajdleszvalahogy!" Nyomaszt a hátra lévő idő mert kiszámíthatatlan. Nem lehet felkészülni a váratlanra. Hisz, hogy is lehetne? Egyszer csak lecsap, és annyi neked. Tehetsz, amit akarsz.
Tudod túl éltem már egyet és mást. Ezt is túl fogom,  így, vagy úgy. Csak hiányzik valaki!    Nélküle nehezebbek ezek a nehéz  magányos pillanatok. Valaki azt mondta "ott a családod!" Nem vagy egyedül! Na igen! De ez a magány valahogy mégis más! Pedig néha elég egy szó! Elég egy mosoly! Hogy azt érezzem, újra a "régi" vagyok :-)  - bakker milyen jól tudom kábítani magam.:-)

Vagy elég olykor egy pillantás amitől az ember rohadtul  erősnek érezheti magát. De nincs se szó, se pillantás, se mosoly! Sőt! Inkább néha egy egy gúnyos megjegyzés. Netán hülyének nézi valaki az embert.....

Én így szerettem volna...

Szép Ernő
Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Nem vagy való

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

            

A csillagok...

... bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és emberekre, akik már elmúltak, akiknek leszakadt a csillaguk. Igen, ha egyedül vagyok, mert társaságban nem lehet csillagokkal beszélgetni, annak pedig elmúlt már az ideje, hogy kéz a kézben, valakivel kettesben nézzem a csillogó égi csodákat.

Fekete István

Reményik Sándor
Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek. 

 

 

 

 

 

A Nagybörzsönyi horgásztavon...

Egy szép Reviczky vers ....a sok közül....

Akit szerettünk

Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámítjuk magunkat:
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk



Ma Reviczky-s napom van ... :)
Mint Guszti barátomnak.

Zeneszót hoz a kósza szellő

Zeneszót hoz a kósza szellő.
Jól ismert hangok; hallgatom.
Tudom, megint emlékeimmel
Lesz dolgom és nem alhatom.

Bűbájos emlék, édes álom
Száll át merengő lelkemen,
S egy nem felejtett, bánatos hang
Susogja sírva: szerelem!

Előttem állsz fehér ruhában
És nyújtod reszkető kezed';
S én, míg rajongva átölellek,
Érzem, hogy most is úgy szeretlek,
Mint egykoron szerettelek.