(részlet egy korábbi motyogásomból)
Valahonnan a hegyaljáról.
Az ember egyszer csak azt érzi hogy elfáradt. "Tíz pocsék év!" És mire észhez kaptam már a vállamon volt a teher. Nehéz a teher. - valaki azt mondta egyszer - Te választottad!. Hm... Miért is? Bár később titokban számítottam rá! Testem lassan meggörnyedt. Már nem bír annyit mind pár évvel ezelőtt. Észre sem veszed, fel sem fogod és egyszer csak minden nehezebb lesz. Rohadt érzés. Bár van aki mindig azt mondja"ugyan már, bírod te ezt!" Hát igen. Nem segítséget kérek, sosem kérnék. De jól esne ha valaki meghallgatna és segítene könnyebbé tenni a súlyt. Miközben folyton azon filóztam hogy mire fel tehetném én rá bárkire is a terhem. Nos nem is akarom! Régebben se akartam de most már végképp nem. Nyomaszt a félelem és hogy vajon bírom e majd. Mert persze eszembe sem jut hogy ne csináljam hanem hagyjam az egészet "szaromlemajdleszvalahogy!" Nyomaszt a hátra lévő idő mert kiszámíthatatlan. Nem lehet felkészülni a váratlanra. Hisz, hogy is lehetne? Egyszer csak lecsap, és annyi neked. Tehetsz, amit akarsz.
Tudod túl éltem már egyet és mást. Ezt is túl fogom, így, vagy úgy. Csak hiányzik valaki! Nélküle nehezebbek ezek a nehéz magányos pillanatok. Valaki azt mondta "ott a családod!" Nem vagy egyedül! Na igen! De ez a magány valahogy mégis más! Pedig néha elég egy szó! Elég egy mosoly! Hogy azt érezzem, újra a "régi" vagyok :-) - bakker milyen jól tudom kábítani magam.:-)
Vagy elég olykor egy pillantás amitől az ember rohadtul erősnek érezheti magát. De nincs se szó, se pillantás, se mosoly! Sőt! Inkább néha egy egy gúnyos megjegyzés. Netán hülyének nézi valaki az embert.....
2 megjegyzés:
Vállald magad ! Vállald a magányodat és határozd el, hogy igenis, bírod egyedül. Nézd, én nő vagyok, 72 éves, 30 éve egyedül és se gyerek, se unoka...és viszem a batyumat.Mert akarom és hiszem, hogy egyedül is el tudom vinni. Persze nem mondom, hogy könnyű... de nem is ácsingózok senki szeretetére, legtöbbször a segítséget is megfizetem. Akinek magányt írt elő az Isten, annak többnyire erőt is ad, annak elviseléséhez. Keresd meg ezt az erőt, ott van valahol a közeledben.....
Bocs hogy csak most válaszolok....
Szóval tehetek mást mint hogy vállalom? Bár nekem ez természetes! Persze tehetnék, mondja aki nem ismeri a körülményeket!
Volt aki mellém állt volna. Már már el is fogadtam volna ha nem jön egy váratlan helyzet. És ma már örülök hogy nemet mondtam.
Én nem igazán hiszek ebben hogy nekem ki mit írt elő! Biztos vagyok benne hogy ezt "én" okoztam magamnak. Néha bánom, néha nem!
Az erő velem van! :-) Csak egészség legyen hozzá!
Megjegyzés küldése