2016. június 1., szerda

Holnap pálya avató.



Tegnap pálya ellenőrzést végeztünk Nagybörzsöny és Márianosztra között.
Ismét csak azt tudom mondani hogy csodaszép útvonal és ajánlom mindenkinek aki szereti a kisvasutazást és a hegyeket.




 Csak harminccal?  :-) Na majd kiderül. :-)



 Hát ezen mindig elmosolyodom.



 A képek bármennyire igyekeztem, nem adják vissza azokat a szintkülönbségeket ami a valóságban van és amit láthatunk egyes pontjain a pályának. Van amikor két szinten haladó sínpárt látunk olykor 30-50 méter szintkülönbséggel








 Ez már a Márianosztrai kőfejtő






 és a Márianosztrai börtön de előtte bekukkanthattam a Lőtérre is ahol sok kellemes órát napot töltöttem.




 Ez már a Márianosztrai állomás.


 Ez már az út vissza felé szépen faragott szikla falak közt.




 Persze a kidőlt fák sem kíméltek.




 Akadt néhány.




 Alattunk egy állomás.



Egy kis tó is akad útközben






Csoda szép út.

Délután értünk vissza Nagybörzsönybe.

Hogy ne menjen simán minden, irány vissza Nagyírtás felé.

A régi vonalon kisiklott az erdészet kocsija. Szóval lehet gyakorolni a vissza emelést!
8 tonna! Piff! még jó hogy kisebb kocsikon volt szerencsénk (vagy nem volt) gyakorolni.
Nem csekély három óra munka volt. Az egyik 2,5 tonnás emelőnk bele is szakadt. Meg is jegyeztem, amikor a vizsgán az emelési ponton némi vitánk támadt a vizsga biztossal, poénból megjegyeztem a sárga nyíl helyett inkább egy grafikai bemutatót kéne prezentálni a kocsi mellé hogyan is lehet a puha hegyi talajon vissza emelni a kocsit a sínekre. Izgalmas feladat volt három kézi emelő, néhány talpfa darab, két pajszer és két spanifer segítségével négy embernek.
Jót derültünk rajta pláne hogy tudjuk mennyire nem egyszerű feladat ez.
És azt is tudjuk hogy mennyire igazam volt akkor amikor ágáltam ezek ellen a nehéz és hosszú kocsik ellen.
és hogy ne legyen minden sima a holnapi megnyitó előtt , ma is akadt némi gyakorolni valónk.
Na de erről ennyit! Azért senkit ne riasszon el az esemény. :-) mert azontúl hogy leugrik az egyik zsámolyon lévő kerekek és a talpfák közt landol, semmi különösebb dolog nem történik. Kár hogy épp akkor nem volt nálam fényképezőgép.











3 megjegyzés:

Katici írta...

Ha minden simán menne, elfelejtenénk. Azért kellenek a "bakik", hogy legyen mire emlékezni :)

Jó érzés lehet tudni, hogy Te is hozzájárultál a sikerhez.

N.R. írta...


Ezen a Kisvasúton mindig lesz mire emlékezni.

Ez vitathatatlan! :-)

pipulka írta...

Azért eléggé látszik ám a képeken a szintkülönbség. Elképesztő! Hű, alig várom, hogy élőben is végig gurulhassak rajta!