2018. április 24., kedd

Csak hogy érezzem a törődést!





"A magányosság érzésének elviselésében - öreg és fiatal korban egyaránt - az egyik legértékesebb menedéket a természet közelsége adja. Aki beágyazva érzi magát a keletkezés, az élet, az elmúlás nagy összefüggéseibe, annak nem kell félnie a magánytól, az öregedéstől, az élet küzdelmeitől, az elmúlástól." ( Riskó Tibor)
És ha mindezt az ember egy remek társasággal teszi...



















Bejegyezte: dátum:

4 megjegyzés:

Katici írta...

Csodálatos a természet (a megosztott fotókon is :), gyönyörködöm benne, de igazi élménnyé akkor válik, ha van kivel megosztani.

2018. április 26. 8:10
N.R. írta...

Igen ez valóban igaz!

2018. április 27. 1:47
aranyos fodorka írta...

Én jobb szeretem az erdőt egyesegyedül magaménak tudni. Max egy kutyával osztanám meg...Ha emberi hangok keverednek a csendbe - akkor elveszik az erdő varázsa.

2018. május 2. 9:57
N.R. írta...


Igen fodorka, van amikor én is egyedül megyek. De szeretem ezt a társaságot. :-) Nem feltétlen kell zajongani, folyton beszélgetni az erdőben. Viszont több szem többet lát! Bizony előfordul hogy amíg hat ember elmegy valami csoda mellett addig a hetedik észre veszi. Így volt ez most is! Az egyik fotó ilyen pillanatot örökít meg.Volt olyan közöttünk aki folyton kérdezte mit látunk mert egyrészt még soha nem járt a Börzsönyben másrészt a növényeket virágokat nem ismerte a nevükön. És hát a látványon való közös örülés...! :-)


2018. május 2. 13:02

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)