2018. április 24., kedd

Csak hogy érezzem a törődést!





"A magányosság érzésének elviselésében - öreg és fiatal korban egyaránt - az egyik legértékesebb menedéket a természet közelsége adja. Aki beágyazva érzi magát a keletkezés, az élet, az elmúlás nagy összefüggéseibe, annak nem kell félnie a magánytól, az öregedéstől, az élet küzdelmeitől, az elmúlástól." ( Riskó Tibor)
És ha mindezt az ember egy remek társasággal teszi...



















4 megjegyzés:

Katici írta...

Csodálatos a természet (a megosztott fotókon is :), gyönyörködöm benne, de igazi élménnyé akkor válik, ha van kivel megosztani.

N.R. írta...

Igen ez valóban igaz!

aranyos fodorka írta...

Én jobb szeretem az erdőt egyesegyedül magaménak tudni. Max egy kutyával osztanám meg...Ha emberi hangok keverednek a csendbe - akkor elveszik az erdő varázsa.

N.R. írta...


Igen fodorka, van amikor én is egyedül megyek. De szeretem ezt a társaságot. :-) Nem feltétlen kell zajongani, folyton beszélgetni az erdőben. Viszont több szem többet lát! Bizony előfordul hogy amíg hat ember elmegy valami csoda mellett addig a hetedik észre veszi. Így volt ez most is! Az egyik fotó ilyen pillanatot örökít meg.Volt olyan közöttünk aki folyton kérdezte mit látunk mert egyrészt még soha nem járt a Börzsönyben másrészt a növényeket virágokat nem ismerte a nevükön. És hát a látványon való közös örülés...! :-)