"– Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
– Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
– Na igen-igen, úgy könnyű. De… ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
– Jajj… de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
– Hát tulajdonképpen…
– És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
– Micimackó, mi van, ha mégis?
– Mégsem, az nem fordulhat elő… Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
– Mi az a fontos megjegyezni való?
– Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek… veled leszek!"
2 megjegyzés:
miért nem írsz?
Talán mert minden energiámat felemészti a munka....heti négy öt nap tizenkét órában...De nem panaszkodom hiszen én választottam. Kihasználom hogy még bírom. Hogy meddig azt ki tudja.és persze van még egy jó okom, de ezt most nem fejteném ki! Kedves az érdeklődés de nem értem az inkognitót! Vagyis...eh mindegy...Aki eddig megkeresett és érdeklődött az választ kapott. :-) Persze nem itt! :-) Bocs hogy ennyi idő telt el hogy választ adjak....Örülök ha olyan pillanataim vannak mint múlt héten, amikor hosszú idő után Debreceni barátaimmal úgy két napig az erdőt járhattam és nem gondoltam egy pillanatra sem a munkára!
:-)
Megjegyzés küldése