Fák, csillagok, állatok és kövek

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

    Fák, csillagok, állatok és kövek
    szeressétek a gyermekeimet.
    Ha messze voltak tőlem, azalatt
    eddig is rátok bíztam sorsukat.
    Énhozzám mindig csak jók voltatok,
    szeressétek őket, ha meghalok.
    Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
    szeressétek a gyermekeimet.
    Te, homokos, köves, aszfaltos út,
    vezesd okosan a lányt, a fiút.
    Csókold helyettem, szél, az arcukat,
    fű, kő, légy párna a fejük alatt.
    Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
    tanítsd őket csillagos éjszaka.

    Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
    csempészd zsebükbe titkos aranyad.
    S ti mind, élő és holt anyagok,
    tanítsátok őket, felhők, sasok,
    Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
    vigyázz reájuk, hatalmas világ.
    Az ember gonosz, benne nem bízom,
    De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
    Igaz rokon, hozzátok fordulok,
    tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
    Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
    szeressétek, akiket szeretek.