Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter

Te majd...

https://www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE&list=PL7OrJI3rPFPetHcWu1OZ5NqY45eqPqzvB&index=2

Az igazság ott kopogtat az ajtódon, te meg elzavarod, mondván: "Eredj innen, én az igazságot keresem", mire az csakugyan továbbáll.

Utadba jön...

                               Parujr Szevak: Szerelem                                 



                                                                                                                                  

Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.


Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába.
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:


utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.

Kinek már álma sincs

Amikor több időd van az emlékezésre mint máskor.

                              

Minél hátrább kerül az ember tudatában egy történet, annál tisztábban ragyog fel, amikor előkerül.

Kontra Ferenc

 A nosztalgia egy szúrás a szívbe, sokkal erősebb, mint amilyet egy egyszerű emlék ki tud váltani.

 

Ez dióhéjban a nosztalgia lényege. Egyszerre segíthet és fájhat, de mindenekelőtt a miénk, és nem veheti el tőlünk senki.

 

Hinni...

Addig is...

                       Amikor 10 év után egy ember azt hiszi minden jóra fordul, akkor jön valami ami

gödörbe taszítja az embert. Elveszíthet mindent amiért eddig dolgozott. Sebaj gondolja magában, kimászunk ebből is! Kimászott már  néhány nehéz helyzetből de most a helyzetből adódóan jött egy újabb helyzet és, kész lett. De tudott dolog  hogy nem szokott meghátrálni, (na jó, kivéve egy dolgot) feladni meg pláne nem.

                       Nos, nem is adta fel. Mai napig sem tudni mit miért tett, csak ment a 

feje után. S jött valaki akivel soha életében nem találkozott, nem ismerte. De ott volt előtte majd mellette amikor a legnagyobb szükség volt rá!

Segített és megmutatta az utat amivel kihúzhatta magát a legmélyebb gödörből amiben soha nem volt. És most itt ez a Korona akármi! Nem könnyíti a dolgot. Tudjuk senkiét: És persze az sem hogy sehol semmilyen személyes találkozót nem kérhet az ember. Marad a Nett és a Papír!  

                      Jövőhónap 10.-ig eldől.....gödör vagy a mennyek...!

Addig is "élvezi" hogy tudja mit kell tenni. Mindezt a családért mert csak ők számítanak!

Újrakezdés... :-)

            Ezután a hétvége után úgy éreztem írnom kell. Csodálatos hétvégém volt.

Már csak azért is mert a műtéteim után az első alkalom volt hogy debreceni barátaim látogatását tetézzük egy túrával.

Mit mondjak... remegve vártam a napot és az indulást. Nem igazán bíztam abban hogy hat - hétszáz méter szintkülönbséget képes leszek leküzdeni.

De mit tesz a barátok szeretete gondoskodása, sikerült. 

  Ezért a látványért...

 Ez a csodálatos Leánykökörcsin...:-)

 Szerintem aznap senki nem fotózta annyit amennyit mi tettük. :-)

 A túránkból kimaradhatatlan kisvasút...

 Háttérben a Cserhát.

 A másik kimaradhatatlan..

 Szóval csodás volt!

Köszönöm drága barátaim!

Köszönet a gyerekemnek is, aki a napunkat remek vacsorával tetézte a Malompanzióban.

Az a néma bánat...

A "szívem"! Vajon számít még egyáltalán bármit ez a szánalmas szerv? Mozdulatlanul csüng a bordáim mögött, nem pumpál vért, értelmetlen a léte... mégis olyan, mintha a szívem hideg kamrájából származna minden érzésem. Az a néma bánat, az a homályos vágyakozás, a ritkán felvillanó öröm. Tócsába gyűlik minden a mellkasom közepén, onnan szivárognak ki: hígak és haloványak, de igaziak.

Isaac Marion

Amink van, az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk.

Jodi Lynn Picoult

Egyszer, talán... (Túl a varázshegyen)

                                       https://www.youtube.com/watch?v=8PHs1W_p_Lw


Biztosan sokféle varázslat létezik a világon. (...) De az emberek nem tudnak róla semmit, és azt sem tudják, hogyan kell művelni. Talán úgy lehet kezdeni, hogy addig mondogatjuk, milyen szép dolgok fognak történni, míg azok valóban megtörténnek.

Frances Hodgson Burnett

Amikor a ...

Amikor a virág kinyílik, a pillangók megtalálják. Amikor a fák virágoznak, a madarak maguktól ellepik az ágakat, amikor a levelek elszáradnak és lehullnak, a madarak elrepülnek. Az emberi kapcsolatok sem sokban különböznek ettől.

Csak úgy!

https://www.youtube.com/watch?v=8MWVo1fjRsQ&list=RD8MWVo1fjRsQ&index=1

Te majd kézenfogsz és hazavezetsz

https://www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE

Hogyha egyszer...

https://www.youtube.com/watch?v=Y9A-i93qjSc&feature=share

azt hittem...

Mindennél jobban szeret(t)em őt...

Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg.

(Anna Gavalda)