2020. április 29., szerda

Te majd...




https://www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE&list=PL7OrJI3rPFPetHcWu1OZ5NqY45eqPqzvB&index=2



Az igazság ott kopogtat az ajtódon, te meg elzavarod, mondván: "Eredj innen, én az igazságot keresem", mire az csakugyan továbbáll.



2020. április 23., csütörtök

Utadba jön...









                               Parujr Szevak: Szerelem                                 



                                                                                                                                  

Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.


Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába.
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:


utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.






2020. április 11., szombat

Amikor több időd van az emlékezésre mint máskor.




                              
Minél hátrább kerül az ember tudatában egy történet, annál tisztábban ragyog fel, amikor előkerül.


 A nosztalgia egy szúrás a szívbe, sokkal erősebb, mint amilyet egy egyszerű emlék ki tud váltani.


 
Ez dióhéjban a nosztalgia lényege. Egyszerre segíthet és fájhat, de mindenekelőtt a miénk, és nem veheti el tőlünk senki.













 

2020. március 22., vasárnap

Addig is...




                       Amikor 10 év után egy ember azt hiszi minden jóra fordul, akkor jön valami ami
gödörbe taszítja az embert. Elveszíthet mindent amiért eddig dolgozott. Sebaj gondolja magában, kimászunk ebből is! Kimászott már  néhány nehéz helyzetből de most a helyzetből adódóan jött egy újabb helyzet és, kész lett. De tudott dolog  hogy nem szokott meghátrálni, (na jó, kivéve egy dolgot) feladni meg pláne nem.

                       Nos, nem is adta fel. Mai napig sem tudni mit miért tett, csak ment a 
feje után. S jött valaki akivel soha életében nem találkozott, nem ismerte. De ott volt előtte majd mellette amikor a legnagyobb szükség volt rá!
Segített és megmutatta az utat amivel kihúzhatta magát a legmélyebb gödörből amiben soha nem volt. És most itt ez a Korona akármi! Nem könnyíti a dolgot. Tudjuk senkiét: És persze az sem hogy sehol semmilyen személyes találkozót nem kérhet az ember. Marad a Nett és a Papír!  

                      Jövőhónap 10.-ig eldől.....gödör vagy a mennyek...!

Addig is "élvezi" hogy tudja mit kell tenni. Mindezt a családért mert csak ők számítanak!








2020. március 17., kedd

Újrakezdés... :-)




            Ezután a hétvége után úgy éreztem írnom kell. Csodálatos hétvégém volt.
Már csak azért is mert a műtéteim után az első alkalom volt hogy debreceni barátaim látogatását tetézzük egy túrával.
Mit mondjak... remegve vártam a napot és az indulást. Nem igazán bíztam abban hogy hat - hétszáz méter szintkülönbséget képes leszek leküzdeni.
De mit tesz a barátok szeretete gondoskodása, sikerült. 


  Ezért a látványért...


 Ez a csodálatos Leánykökörcsin...:-)
 Szerintem aznap senki nem fotózta annyit amennyit mi tettük. :-)
 A túránkból kimaradhatatlan kisvasút...

 Háttérben a Cserhát.



 A másik kimaradhatatlan..

 Szóval csodás volt!
Köszönöm drága barátaim!
Köszönet a gyerekemnek is, aki a napunkat remek vacsorával tetézte a Malompanzióban.






2020. február 13., csütörtök

Az a néma bánat...





A "szívem"! Vajon számít még egyáltalán bármit ez a szánalmas szerv? Mozdulatlanul csüng a bordáim mögött, nem pumpál vért, értelmetlen a léte... mégis olyan, mintha a szívem hideg kamrájából származna minden érzésem. Az a néma bánat, az a homályos vágyakozás, a ritkán felvillanó öröm. Tócsába gyűlik minden a mellkasom közepén, onnan szivárognak ki: hígak és haloványak, de igaziak.









Amink van, az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk.













2020. január 19., vasárnap

Egyszer, talán... (Túl a varázshegyen)



                                       https://www.youtube.com/watch?v=8PHs1W_p_Lw


Biztosan sokféle varázslat létezik a világon. (...) De az emberek nem tudnak róla semmit, és azt sem tudják, hogyan kell művelni. Talán úgy lehet kezdeni, hogy addig mondogatjuk, milyen szép dolgok fognak történni, míg azok valóban megtörténnek.

2019. november 1., péntek

Amikor a ...




Amikor a virág kinyílik, a pillangók megtalálják. Amikor a fák virágoznak, a madarak maguktól ellepik az ágakat, amikor a levelek elszáradnak és lehullnak, a madarak elrepülnek. Az emberi kapcsolatok sem sokban különböznek ettől.








2019. október 5., szombat

2019. április 26., péntek

azt hittem...

Mindennél jobban szeret(t)em őt...


Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg.

(Anna Gavalda)

2019. január 29., kedd

Ady Endre




Ady Endre

A MENEKÜLŐ ÉLET
             

Ni, miként menekül
A híres Úr: az Élet,
Űzi, veri, kergeti,
Mint egy tolvaj cselédet,
Egy nálánál is főbb Úr.
(És vele menekülnek
Millió unokácskák,
Kicsi kis élet-szemek,
Látom sírva tipegni
Közöttük az én kis
Életemet.)

Tapodja a villámló,
Szűz és végtelen havat,
Szalad az Élet, szalad,
Nyomában bogárló,
Véres, bolond lábnyomok.

Ni, piros-havas homok
S egy szörnyű Üldöző.
Ni, hogy szalad az Élet
Neki a hónak, fagynak,
Hogy szaladnak
Utána a piciny életek
S a darabnyi halálok.

Óh, én magamból kiszállok
S úgy nézem ezt a hajszát,
Mint Rembrandt nézte rajzát
S a borút, mit ecsettel
Holt színnek rakott rája,
A borút, mely ma ragyog.
(Tudom: valaki vagyok,
Ám sok hazug széppel,
Babonás okkal, állal,
Nagyon is sokat szórakoztam
A Halállal,
Pedig a Halál nem döntő,
A Halál is fél és szalad,
Életem és halálom
A futó rajkó-hadak
Két kis, szegény testvér-senkije.)

A nagyszerű, szent havat,
Lelkem-testem bús, kesely
Sorsát, útját követik,
Rikítják, mint a szabad
Sűrűség vadászai
A vadat
Üldözvén, vér-lábnyomok.
Itt van egy nagy Üldöző,
Ezek az ő nyomai
S ő százszor több Úr, mint a Halál.

A Halál: apró vérfolt,
Egy rosszul járó óra,
Ezerfelé ugrándozik,
Ezerfelé mutat, int
Ezer bolond mutatója.
Téli bolond, pojáca
És mindig csak semmiség:
Ráver az életünkre
És mégse más, mint egy
Kis látogatókártya.
És mégis és ezerszer
Minden futásnak futtán
Az Élet havas útján
(Életem bolygó útján)
Ott kisért ez apró szolga,
Ez a semmi: a Halál.

Lehet: Élet se volna,
Hahogyha nincs Halál,
Holott ott van mögöttük
Titokzatos Uruk,
Valami ős és vad, szörnyű
Szabálytalan Szabály,
Egy nagyon nagy Üldöző.

A Halál bogárosan,
Szeszélyes vér-nyomokban
Követi az Életet
Egy nála nagyobb Úrnak
Úri nagy parancsából.

De a Halál csak festék
Haván a gyáva Életnek.
(Az én kis életemnek is,
Mert, ni, hogy szaladnak,
Mint lázbeteg arcán a rózsák,
Kinek porokat adnak.)

Óh, Halál, én szeretlek
(Százszor, sokszor vallottam)
És mégse vagy más,
Mint véres kisérője,
Csöppekre hullott mása,
Ártatlan kisérője,
A menekülő Életnek
(Az én Élettel menekülő
Fehér, árva és fagyos
Üldözött életemnek is),
Kik után jön űzve, szünetlen
A nagy Üldöző: az Ismeretlen.