2019. október 5., szombat
2019. május 19., vasárnap
2019. április 26., péntek
azt hittem...
Mindennél jobban szeret(t)em őt...
Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg.
(Anna Gavalda)
2019. január 29., kedd
Ady Endre
Ady Endre
A MENEKÜLŐ ÉLET
Ni, miként menekül
A híres Úr: az Élet,
Űzi, veri, kergeti,
Mint egy tolvaj cselédet,
Egy nálánál is főbb Úr.
(És vele menekülnek
Millió unokácskák,
Kicsi kis élet-szemek,
Látom sírva tipegni
Közöttük az én kis
Életemet.)
Tapodja a villámló,
Szűz és végtelen havat,
Szalad az Élet, szalad,
Nyomában bogárló,
Véres, bolond lábnyomok.
Ni, piros-havas homok
S egy szörnyű Üldöző.
Ni, hogy szalad az Élet
Neki a hónak, fagynak,
Hogy szaladnak
Utána a piciny életek
S a darabnyi halálok.
Óh, én magamból kiszállok
S úgy nézem ezt a hajszát,
Mint Rembrandt nézte rajzát
S a borút, mit ecsettel
Holt színnek rakott rája,
A borút, mely ma ragyog.
(Tudom: valaki vagyok,
Ám sok hazug széppel,
Babonás okkal, állal,
Nagyon is sokat szórakoztam
A Halállal,
Pedig a Halál nem döntő,
A Halál is fél és szalad,
Életem és halálom
A futó rajkó-hadak
Két kis, szegény testvér-senkije.)
A nagyszerű, szent havat,
Lelkem-testem bús, kesely
Sorsát, útját követik,
Rikítják, mint a szabad
Sűrűség vadászai
A vadat
Üldözvén, vér-lábnyomok.
Itt van egy nagy Üldöző,
Ezek az ő nyomai
S ő százszor több Úr, mint a Halál.
A Halál: apró vérfolt,
Egy rosszul járó óra,
Ezerfelé ugrándozik,
Ezerfelé mutat, int
Ezer bolond mutatója.
Téli bolond, pojáca
És mindig csak semmiség:
Ráver az életünkre
És mégse más, mint egy
Kis látogatókártya.
És mégis és ezerszer
Minden futásnak futtán
Az Élet havas útján
(Életem bolygó útján)
Ott kisért ez apró szolga,
Ez a semmi: a Halál.
Lehet: Élet se volna,
Hahogyha nincs Halál,
Holott ott van mögöttük
Titokzatos Uruk,
Valami ős és vad, szörnyű
Szabálytalan Szabály,
Egy nagyon nagy Üldöző.
A Halál bogárosan,
Szeszélyes vér-nyomokban
Követi az Életet
Egy nála nagyobb Úrnak
Úri nagy parancsából.
De a Halál csak festék
Haván a gyáva Életnek.
(Az én kis életemnek is,
Mert, ni, hogy szaladnak,
Mint lázbeteg arcán a rózsák,
Kinek porokat adnak.)
Óh, Halál, én szeretlek
(Százszor, sokszor vallottam)
És mégse vagy más,
Mint véres kisérője,
Csöppekre hullott mása,
Ártatlan kisérője,
A menekülő Életnek
(Az én Élettel menekülő
Fehér, árva és fagyos
Üldözött életemnek is),
Kik után jön űzve, szünetlen
A nagy Üldöző: az Ismeretlen.
2019. január 24., csütörtök
2018. december 30., vasárnap
2018. október 29., hétfő
2018. október 24., szerda
Gondolatok, őszi séta a hegyekben....
Ahhoz képest, hogy elég sok rejtélyben volt már részem, van egy, amit még mindig nem értek: hogy miért bukkannak fel bizonyos emberek az életünkben? Miért mennek el mások? És megint mások miért válnak a részeddé? Némely barátságról úgy érzed, örökké fog tartani, más barátságok pedig túl hamar érnek véget. (...) Nem minden barátság sorsa, hogy egy életre szóljon; ami tényleg örökké tart, az a fájdalom, amikor elveszítünk valakit.
Egy nap csak séta az erdőben barátokkal és persze az elmaradhatatlan kisvasút!
Bezina völgy
Kisirtáspuszta
Kányádi Sándor
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.
2018. október 5., péntek
2018. szeptember 27., csütörtök
2018. szeptember 10., hétfő
2018. szeptember 3., hétfő
2018. augusztus 27., hétfő
A világ szép és...
Wass Albert:A világ szép és jó
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan -mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek,hogy sötét árnyak vesznek körül,jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb,mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan -mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek,hogy sötét árnyak vesznek körül,jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb,mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
2018. augusztus 4., szombat
"kellene egy pirula"
"Azt hiszem, ez az egyik legkeményebb dolog az életben. Lemondani egy emberről, álomról, szerelemről. Legyen szakítás, vagy egyszerűen "földre szállás".
Elengedni. Áttenni egy jól hozzáférhető polcról egy olyanra, amit már nem érhetsz el. Nem kaphatod le gyorsan titokban, még ha senki sem látja. Nem porolhatod le többé, csak az emlékét. Nem mondhatod, hogy jó, akkor tényleg ez lesz az utolsó. Nem, mert megszűnt. Fizikailag.
Hogyan kell ennek nekiállni? Fojtogató érzés a torkomban és könnyek az arcomon, sorban... Kellene egy pirula, ami egyszerre megszünteti a szívben a görcsöket, s az aggyal elhiteti, hogy a lentebbi polcokon is vannak még élhető életek. Szépen beteszi az emlékeket egy dobozba, rendszerezve, felcímkézve. De csak a jókat.
De nem is! Inkább elő a rosszakkal, lapozgassuk, úgy talán könnyebb. De azokat most nem látom, nem találom, pedig keresem. Eldugtam, magam elől. Mert még egy kicsit hadd kapaszkodjak, még egy kicsit maradjon... tényleg egy picit, jó leszek, ígérem. Csak még egyszer...
Ülök a dobozba sűrített, még folyékony múlttal. Nézem. Sokáig. Csak lassan lehet felkelni vele. Mert ha kifröccsen, belemar a húsba. Aztán odaballagok a polchoz támasztott létrához. Megerőszakolva a lábaimat, teszem egyik fokról a másikra. Látom, hogy sorakoznak a jövőm még meg nem kezdett, és a jelenem elhasznált dobozkái. Felérek. Már ott van a többi, megszilárdult emlék. Porosak, de szépek. Fáj. Nagyon. Gyorsan leteszem és leugrok. A létrát dühből megsemmisítem és vége. Ugye?
De ahogy felnézek, látom a szélét. Kitűnik a többi közül. Egyelőre."
Elengedni. Áttenni egy jól hozzáférhető polcról egy olyanra, amit már nem érhetsz el. Nem kaphatod le gyorsan titokban, még ha senki sem látja. Nem porolhatod le többé, csak az emlékét. Nem mondhatod, hogy jó, akkor tényleg ez lesz az utolsó. Nem, mert megszűnt. Fizikailag.
Hogyan kell ennek nekiállni? Fojtogató érzés a torkomban és könnyek az arcomon, sorban... Kellene egy pirula, ami egyszerre megszünteti a szívben a görcsöket, s az aggyal elhiteti, hogy a lentebbi polcokon is vannak még élhető életek. Szépen beteszi az emlékeket egy dobozba, rendszerezve, felcímkézve. De csak a jókat.
De nem is! Inkább elő a rosszakkal, lapozgassuk, úgy talán könnyebb. De azokat most nem látom, nem találom, pedig keresem. Eldugtam, magam elől. Mert még egy kicsit hadd kapaszkodjak, még egy kicsit maradjon... tényleg egy picit, jó leszek, ígérem. Csak még egyszer...
Ülök a dobozba sűrített, még folyékony múlttal. Nézem. Sokáig. Csak lassan lehet felkelni vele. Mert ha kifröccsen, belemar a húsba. Aztán odaballagok a polchoz támasztott létrához. Megerőszakolva a lábaimat, teszem egyik fokról a másikra. Látom, hogy sorakoznak a jövőm még meg nem kezdett, és a jelenem elhasznált dobozkái. Felérek. Már ott van a többi, megszilárdult emlék. Porosak, de szépek. Fáj. Nagyon. Gyorsan leteszem és leugrok. A létrát dühből megsemmisítem és vége. Ugye?
De ahogy felnézek, látom a szélét. Kitűnik a többi közül. Egyelőre."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)