:-D

  Adóbevallás

 A brit sajtóban jelent meg.

Adóbevallásában a "Hány személyt tart el?" kérdésre egy állampolgár
így válaszolt:

2,1 millió illegális bevándorlót
4.4 millió munkanélkülit
900.000 börtöntölteléket 85 börtönben
650 kretént a parlamentben
az egész Európa Bizottságot.

Bevallását visszaküldték azzal, hogy válaszai elfogadhatatlanok.

Az állampolgár erre

egy

kérdéssel válaszolt:
Miért? Kihagytam valakit?

Mielőtt még....

Valaki azt hinné sírok rívok....

:-(...

Vannak fájdalmak, melyeken, mint a himlőn, csak egyszer megyünk keresztül, de melyek, mint ez, többnyire eltörölhetetlen nyomokat hagynak magok után.

Eötvös József

A szenvedés olyan állapot, amelyben az ember mindenkitől eltávolodik. Egyedül van. Ha kézbe vesszük a szenvedésünket, egészen úrrá leszünk rajta, és kijövünk belőle úgy, hogy kihozunk magunkkal valamit: ez győzelem, ennek van értelme. Nem üres kézzel jönni ki belőle... hiszen máskülönben minek járnánk meg a poklot?

Szvetlana Alekszijevics

Én magamért...

BESZÉLGETÉS EGY SZEKFŰVEL

Ha a magyar Helikon adta,
Hervatag a hitünk s a szekfűnk.
Azért bánatba sohse essünk.
Kicsi virág, szegény virág,
Úgyis eldoblak, beszélgessünk.

Te tudod, hogy én adtam többet.
Fenének kellett, amit adtak
És az se amit megtagadtak.
Kicsi virág, szegény virág,
Hagyjatok meg úrnak. Magamnak.

Magyar gomb-lyuk virággal is bús,
Rád mégis sokak foga vásott.
Mély, nagy szemem megbabonázott.
Kicsi virág, szegény virág,
Irigyelnek a zabolások.

Míg nem jöttem, koldusok voltak,
Még sírni sem sírhattak szépen.
Én siratom magam s a népem,
Kicsi virág, szegény virág,
De ha megúnom, általlépem.

Sok keresnivalóm itt úgy sincs,
Az ő Lomnicukon már ültem,
Tátrát és Karsztot átrepültem.
Kicsi virág, szegény virág,
Te tudod, hogy nem lelkesültem.

Én magamért vagyok s magamnak.
Akkor is, hogyha nótát mondok
S elpusztítnak rímek és gondok.
Kicsi virág, szegény virág,
Mért irigyelnek a bolondok?

Drága tudás az én tudásom
S egy szekfű is sok a magyarnak.
Irigy buták űznek, zavarnak.
Kicsi virág, szegény virág,
Hiszen eldoblak. Mit akarnak?

Ady Endre

(....)

A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.

Popper Péter

Emlékezet

Tompa Mihály
Emlékezet

Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog múlt mosolygó képivel?
Bús lelkemet s halavány arcomat
Nyájas sugárod nem deríti fel!

Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet!

Mese a virágról

   



                                                      Somlyó György: Mese a virágról

Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek...
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek...
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rám néz nagy sziromfejével.
Szakadatlanul rám néz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág...
A nagy rózsaszín peónia...

....:-)

Az emlékek sokkal erősebbek az akaratnál, tartósabbak a vágynál és a reménynél, az emlékek igazi hatalma rajtunk az, hogy nincs előlük menekvés, magunkkal visszük őket, ha eltagadjuk is.

Kőrösi Zoltán

 

Valahol itt kezdődött? A fenét! Jóval korábban. :-) 

Eltagadni semmit!  khmm...

 

Már csak négyen. :-(

Később itt folytatódott! Szép is volt! A hely már nemsokára az "enyészeté". Megszűnt egy szakma bölcsője. 

 Ahol ilyen  és hasonló szépségeket és csodákat készítettünk.

Az első képen szereplők voltak az egyik legkedvesebb munkánk - bár volt egy holland szerviz amiről egyenlőre semmi kép nem maradt!

Már az is csoda hogy a felszámolás alatt lévő cégnél még ennyit találtunk.

 

 Két régi kollégával a legutóbbi találkozónkon.

Valamikor a 80 -as évek végén.

És 30 évvel később....

Néhány régi sporttárs és jó barát még atléta koromból!

( Jung Andris, Rábold Gusztáv, Papp Attila)

Na és persze Tajvan, Tajpej, VB. A Jó öreg Earl Strickland-el.

Baráti vacsora Lehotka Gábor és Pesek Józsi  barátommal egy hangverseny után.

Sajnos Gábor azóta elment közülünk.

 És persze az elmaradhatatlan hely az életemből! 

Bányapuszta!

És a legjobb barát! Egy termetes disznóval a mérlegen!

Hm.... :-)

A többiről majd máskor. :-) Persze akad amiről nem írhatok... :-(