Sopronban jártam...

Múlthét pénteken alighogy Debreceni barátaim elmentek,
már rohantam készülődni hogy Sopronban élő barátaim hívásának eleget tegyek.
Az igazság az hogy keveset mozdulok el itthonról.
Az ismerőseim folyton azt mondják miért folyton a munka.
Na igen aki nem ismer vagy fogalma nincs miért...
Nos nem is lényeg.
Most úgy döntöttem mennem kell. Annyira kedves volt a hívás! :-)
Atilla barátom és családja  tüneményesek, és a fogadtatás nem különben!

A Nagycenki Vasút múzeum napjára és szinte gondoltam hogy valami meglepire invitáltak.
:-)

Péntek este meg is érkeztem Sopronba ahol Atilla barátom feleségével és a lányokkal vártak.
Az ember szívét lelkét melengetik az ilyen szerető fogadtatás hogy aztán másnap korán reggel
ébresztő és irány Nagycenk.
Bár néhány éve nem keveset jártam arra, most mégis minden olyan frissnek újnak tűnt.
Atilla barátommal kora reggel belecsaptunk a levesbe. Előbb körül néztünk a Fertőbozi
Kisvasút állomáson. Ahol már vártak a "kollégák!" Ismerős nem ismerős,
mindjárt megtaláltuk a hangot és a témát.
Azt kell mondjam tisztelettel szeretettel gondolok az itt tevékenykedő valamennyi
általam ismert nem ismert emberre. És persze nem utolsó sorban az itt dolgozó gyerekekre
akiket megismertem.

Élmény volt ez a nap amit persze megkoronázott az hogy egy öreg 93 éves András nevű mozdonyt vezethettem.
Hát a nap sokadik de talán a legkedvesebb meglepije.
Felmászni egy mozdonyra, egy csühögőre!  Hát ez bizony  gyermekkori amolyan bakancs listás kívánságom volt! :-)

Mit is mondhatnék! Egy élmény volt fenn állni és egy darab ronggyal (mert hogy ott minden forró!) a kezemben megfogni
egy "sebesség szabályozó kart! vagy féket, stb! Kinyitni a kazán ajtaját ahol izzik a szén! Finoman szólva meleg volt! :-)
Ezt átélni...egyszóval óriási volt! :-)
Már már büszke (hehe) lettem volna magamra ha nem állt volna mellettem a "szakember" Boda Gábor barátom! :-)

 

Akit egy nagybörzsönyi túrájukon és kisvasutazásuk alkalmával volt szerencsém megismerni. :-)
Az igazság az hogy sokat köszönhetek a kisvasútnak. Sok jó barátra leltem. Az egész olyan mint egy nagy család.

Már indultunk hazafelé amikor mondom Atillának hogy most jött el az ideje hogy telefonáljak Tibornak.
:-) vagyis Balogh Tibor Blogos barátomnak aki szintén a Gyesev vasútnál dolgozik.
Alig hogy kimondom a nevét, Atilla szól hogy forduljak már meg!  És ki áll akkor már előttem családjával.
Hát Balogh Tibor barátom! Mit is mondhatnék!
Az örömön kívül az az érzés amikor egy általam tisztelt és kedves barát ott áll előttem és megölelhetem.
Szóval teljes volt a boldogságom és azt hittem ennél több szép és jó már nem érhet. Amikor Tibor barátom
megkérdezte mit csinálunk este. Mondom neki kérdezze a "Főnökömet" Atillát!:-)
A programom úgy alakult hogy Tibor este hétre várt a Soproni vasútállomáson. A program a következő! :-D
Hétkor kocsival értem jön Tibor és indulás Ausztria! Piff, erre nem számítottam:-) Mi sül ebből ki?
Nos nem hogy új de még régi motorvonat vezető fülkéjében sem jártam. Egyre izgalmasabb volt ez az este!
Irány  előbb kocsival Vulkába egy új vonatért!  Majd a motorvonattal Sopronon át Deutschkreutz és onnan vissza
Sopronba. Hát ámult szemem szám. Tibor barátom lenyűgözött ezzel a fantasztikus lehetőséggel.
Köszönöm neked Tibor! :-)

A Soproni érkezés után "haza" sétáltam a belvároson keresztül.
Megállapítottam hogy Sopron nem véletlen a kedvenc városom!
Szívesen barangoltam volna még de tudtam hogy otthon várnak. Másnap amúgy is kiállítást terveztünk be megtekinteni
és természetesen a várost!

Sopron ismét lenyűgözött!
Igaz reggel korán egy apró bringa túrával kezdtük a napot amit egy kis eső is igyekezett felfrissíteni!
Szerencsére nem tartott sokáig.
Még piacot is jártunk ahol egy lángossal teletömtük magunkat! :-)

Majd irány a város.
Mennyire más mikor olyannal megy az ember aki jól ismeri mint a várost mint a helyeket amiket
egy város nézőnek MEG kell nézni!

Hát mi aztán nézelődtünk!

Élményekkel tele érkeztem haza!
 

Köszönöm a Babusa családnak ezeket a szép napokat!