Bakancs lista, nem nekem! :-)

Ha valaki azt kérdezné tőlem hogy bakancs listás pontjaim közt szerepel e szarvas bőgés hallgatás vagy a
 motoros hajtányozás, bizony azt mondanám még bakancs listám sincs. Bár a listát felállítók cselekedete
számomra kedves és aranyos megnyilvánulás, én mégsem foglalkoztam ilyennel. Ha az életem folyamán "vágytam"
valamire akkor azt az élet szinte egy esettől eltekintve megvalósult.
Viszont ha a barátaim vagy kedves ismerőseim olyan kéréssel fordultak hozzám hogy segítsek megvalósítani
ebbéli vágyaikat, hát a magam kis lehetőségeivel meg próbálom-tam segíteni.
Így volt ez az elmúlt napokban is amikor egy nagyon kedves Debreceni barátom a nyári kisvasutazás után
azt kezdte fejtegetni hogy milyen jó lenne hajtányozni az új kisvasúti vonalunkon.
Aztán pár hete üzenet/kérés/ a "fészen"! :-)
Eljönnénk hozzád a "párommal" és boldoggá tennél minket ha lehetőséget adnál arra hogy hajtányozzunk
és ha már épp a csodálatos őszi időpontra tettük ezt a lehetőséget, hát nagyon szeretnénk szavas bőgést hallgatni.

Nos aki ismer az tudja, ha erdő ha szarvasbőgés ha túra vezetés akkor én bizony "ugrok".
Bizony ez most is így történt csak némi bibi kezdte keresztül húzni a terveinket. Ugyanis miközben szerveztem múlthét
csütörtök és pénteki napra az eseményeket, váratlan nehézség próbálta megakadályozni ezt az eseményt.
Ugyanis úgy nézett ki hogy épp csütörtökön kellett éjszakára mennem dolgozni! No néha napján kell egy kis szerencse is
az életemben, megúsztam a dolgot. Mármint a munkába menést
Úgy nézett ki minden rendben a a programmal. Örültem mert nem csak a debreceni barátaimnak tettem
ígéretet hanem pipulkának is. Persze milyen az élet a csütörtöki 5 órási hajtányozásnak lőttek. Mert hogy épp akkor
különjáratot indítottak. Na bakker! Bosszankodtam hogy a vendégeim jövetele éppen a hajtányozás miatt szerveződött
csütörtöki napra. Még szerencse hogy Pipulka egy angyal mert tudja hogy a kisvasútnál mindig történhet valami meglepetés.
Így aztán a vele megbeszélt ötórás találkozásnak lőttek. Persze csak ez alkalommal! :-)

Miközben lázasan forgott az agyam hogy  hogy szervezzem át a programot és ne fordulhasson elő hogy a vendégeimnek
meg kell elégedni szerény vín képemmel. Bizony rendesen átforgattam a programot ha már így alakult és munkámat
2 órakor befejezve vártam a vendégeim.
Azt hiszem nem kell magyaráznom hogy az ilyen fajta program ez idő tájt egyáltalán nem veszélytelen.
Hiszen aki vadász és él az kinn van az erdőn azzal az elhatározással hogy ő bizony ma meglövi élete bikáját.
Már akinek szerencséje van  és nem mellesleg jó vadász és nem mellesleg jön is az az "életem bikája"!
Ilyenkor nézelődő ként pláne ha az azzal párosul hogy én magamat és vendégeimet minél közelebb tudhassam a bikához!
Hát bizony aki jó ismerője az erdő életének és törvényeinek az most akár azt is mondhatja hogy felelőtlen vagyok.
és ennek még az is ad egy kis izgalmat hogy az egyik nap a saját területünkön jártunk míg másnap Kemencére mentünk
még hajnalban
 Mivel előtte barátaimmal
kikocsiztunk a hegyekbe / Magyarvőlgy, Ércbána, Bányapuszta, Bánya tető!/ Itt bizony nosztalgiáztam egy cseppet!
Ugyanis egyszer blogos barátokkal csoda szép túrát tettünk erre.
Persze még sötétedés előtt irány vissza a faluba vacsorázni.
Útközben láttam hogy több terepjáró állt már lesre készen a Magyar hegy környékén.

Nos a csütörtöki hallgatózás mondhatnám remekül sikerült mivel a faluhoz közel eső kutyaháton sétálva
négy öt bika bőgését hallgattuk és abból kettőt is
igen közelről. Alig kétszáz méterről. Közelebb menni nem szabadott.
Látva hogy délután négy öt kocsi állt a környéken.
De vendégeimmel a Telihold fényénél csendes beszélgetésben megállapítottuk hogy csoda szépen alakult ez az este.
Ők ugyan megelégedve állapították meg hogy soha jobbat. :-)  Csak én voltam elégedetlen az elmaradt hajtányozás
miatt.

De milyen az élet! Tud ő hozni olykor váratlan szép eseményeket.

És ez a péntek reggel ilyen volt!

Hajnalban úgy döntöttem irány Kemence! Mivel a területet kevésbé ismerem így megérzéseimre és tapasztalataimra hagyatkozva
célirányosan irányra álltunk az ország szerintem legszebb völgyébe ott is a sífelvonó irányába.
Ej blogos társak! itt aztán nosztalgiáztam egy pár percig....../Pipulka, Katici, Balogh Tibor, ..../
miközben azt figyeltem honnan jön a megszokott mély  EeÖöööö hang!
És pár másodperc után jött is az első hang!!!
Hu az embert kirázza a hideg. Ez a hang annyira de annyira sok mindent sugároz az ember felé.

A következő meg alig pár száz méterről hallatszott!!!!
Pipulka! Emlékszel hol csúsztunk le gatyaféken? Nos hát onnan. :-) És aztán egyre többet és néha kicsit távolodva
de leginkább lassan közeledve ahhoz a nyiladékhoz közeledve ahol álltunk.
Egy kereszt alakú nyiladék kellős közepén álltunk mindhárman és elbűvölten hallgattuk a bőgést.
Egyszer csak a vendégem szól hogy figyeljek már felfelé mert jön egy vadász és távcsövön néz minket!

Hát igen ez az amikor idegen vadászterületen kolbászol az ember.
Már alig száz méterre lehetett tőlünk amikor leeresztette a távcsövét és sarkon fordult hogy magunkra hagyjon.
Lehet megismert? Nincs kizárva mert végül is tilosban jártunk és ráadásul mint kiderült ő is arra a bikára figyelt fel.

Miközben elkönyveltem hogy békében hagy minket, figyelmem már újra a tőlem balra lévő nyiladékra terelődött
amerről a Bika hangját hallottam.

A következő percben két villanyoszlopnyi távolságra 6-8 tar vad ballagott át a nyiladékon.
Most éreztem hogy e4ljött az idő és történni fog valami.
Vendégeimet óvatosan vissza tereltem a sűrűbe miközben közeledtem ahhoz a helyhez ahol a tar vadak átváltottak.
Szinte éreztem a tekintetüket mert éreztem tudtam hogy itt vannak pár lépésre tőlünk.
Szerencsére barátaim nagyon rutinos leskelődők voltak. :-) követtek és minden lépésemet lesték és követtek
a nyomaimban hogy ne okozzanak zajt! Közben persze a mintegy 10 méter széles nyiladék mögött ott bőgött a bika!
Várható volt hogy követni fogja a tar vadakat. Ezért aztán úgy láttam jobbnak ha vissza vonulunk az alig 80 méterre
lévő felvonó épület mellé.
Néhány pad és asztal állt a ház mellett ahová csendben leültünk.
Néhány perc után szinte egyszerre kaptuk fel a fejünket Ferenc barátommal- jönnek!
Alig husz méterre tőlünk bizonytalanná váltak a lépések.
Eh..lehet elmennek? Tettem fel a kérdést de közben felálltam a padról és a ház takarásában átmentem a ház túlsó oldalához hogy kilessek!

Bakker, bárcsak óvatosabb lettem volna. Kidugtam a fejem és a következő pillanatban alig húsz méterre ott álltak a szarvasok.
Arra még volt időm hogy Zsuzsit és Ferencet előre tuszkoljam hogy Ők láthassák amiért jöttek.
Nem tudom ki hogy van vele! Pár percig nézhették őket földbe gyökerezett lábakkal és látva az arcukat...hát ez mindent megért.

Én meg piszkosul boldog voltam hogy nekik mindezt sikerült így látni, hallani!
Elindultunk a kocsihoz....a bika meg csak bőgött és bőgött.
Zsuzsi megszólalt! Nem megyünk vissza? :-)

Azt hiszem jó hogy már nem fordultunk vissza.
Várt egy újabb meglepetés.

Az előző napi ígéretét kedves főnököm betartva rám telefonált!
 Egy órakor lesz csak különjárat! ha gondolod és addig vissza értek...szabad az út!
Mit mondjak.
Barátaim már készültek csomagolni amikor szóltam nekik hogy üljenek kocsiba és irány a kisvasút.

Két perc múlva megérkeztek. Viccesen megjegyeztem, képesek lettetek volna haza menni hogy nem hajtányozunk?
Nos irány Nagyírtás és Márianosztra. Igaz "csak " 16 kilométer de.....ez még a mai napig is nekem minden alkalommal egy csoda.

Szóval csak azt akarom mondani két felnőtt embert így örülni és ilyen boldognak látni....

Köszönöm nektek Zsuzsa és Ferenc. :-)

Csak hallkan jegyzem meg hogy azóta született egy megrendelés egy 50 köbcentis motoros hajtányra. :-)